Búcsúzás

Ez az utolsó bejegyzésem ezen a címen, több nem lesz. Sok változás, veszteség ért minket az utóbbi időben, ezek hatására döntöttem úgy, a blog ezen formájában megszűnik.

Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasott minket!

1.

Egy éves lett vasárnap a kis zoknitolvaj....hihetetlen gyorsan eltelt ez a 365 nap. Négy hetesen láttam először, két hónapon keresztül nem tudtam eldönteni, hazahozom e. Még az utolsó nap is úgy keltem fel reggel, hogy lemondok róla...Mentünk Mayával dolgozni és azon gondolkoztam, hogy egész életemben szemrehányásokat fogok tenni magamnak, amiért elengedtem ezt a kiskutyát. Aztán munkába menet a Lánchídon aztán megláttam egy frissen felfestett fehér baglyot....és hívtam Anitát, holnap jön haza Frida.

A szülinapot méltóképpen megünnepeltük, körbesétáltuk a tatai Öreg tavat :-) Frida gondolkodás nélkül megy a vízbe, Maya óvatosabb, de követi. Két fáradt és boldog kutyával jöttem haza :-)

Az ajándék csipogós sem maradhatott el, ezúttal két sünnel lettünk gazdagabbak (nem mintha nem árasztanának el minket az ilyen-olyan csipogósok). A színüket leszámítva teljesen egyformák, mégis minden sétán megy a hiszti, hogy ki melyiket kapja. A következetlenségben következetesek: mindig az kell, ami a másiknál van.

Péntek 13.

Nem vagyok babonás, de ezúttal tényleg nem a mi napunk volt...vagy ki tudja, nézőpont kérdése. Mayát műtötték, a szájában volt daganat. Délelőtt még a hospice csoportunkat látogattuk meg, délben már a dokinál voltunk, délután 5-kor már altatták.Villámgyorsan történt minden, de örülök neki, hogy sikerült a műtét. Csak az orvos utolsó mondatának nem örültem: "Szeresse nagyon, legyen szép élete."

Túl sokat hallom ezt a mondatot....Nem tudom, kik olvassák ezt a blogot, de ha bárkinek ötlete/tippje van arra vonatkozólag, hogyan lehet egy kutyát még jobban tipp-topp állapotban tartani kívül-belül, kérem ossza meg velem az információt.

-Taste of the Wild-ot eszik mindkét kutya
-rendszeresen kapnak Béres cseppet, ezüstkolloidot
-kúraszerűen adom az aloe verát
-félévente nagyrutint csináltatok nekik
-naponta több órát sétálnak, futnak.

Holnap van Frida 1. szülinapja. Pár óra és 365 napja, hogy megszületett. Döbbenet, milyen gyorsan eltelt ez az év...Egy éve ilyenkor még nem is sejtettem, hogy hamarosan lesz egy zoknitolvajom és újra kezdődik a szobatisztaság, éjjeli felkelések, a babakutyázás. Nehéz volt, de jó, hogy lett :-)

Alkonyzónában

Frida tüzel, kivonjuk magunkat a forgalomból a következő 3-4 hétre. Holnapra már régen megbeszélt látogatásunk van egy árvaházban, utána viszont nem megyünk sehová egy darabig. A Vár alatt van egy viszonylag rejtett park, ott talán kihúzzuk valahogy. Maya szerintem nagyon élvezi a helyzetet, mert

- így legalább nem kell találkoznunk más kutyákkal és

-csak ő jön velem, ha megyünk valahová, Frida marad itthon.

Ma egy nyelvtanári konferencián jártunk, ahol az állat asszisztált oktatásról (kutyás angol ;-)) tartottam előadást. Nagyon furcsa (és rossz) érzés volt Fridát otthon hagyni, az elmúlt 10 hónapban, amióta  velünk van, nagyon hozzászoktam a mi kis triumvirátusonkhoz. Nem igazán szakad szét a mi kis mini falkánk, néha szükséges, tudom, de nem túl jó...

Akkor te sosem sírsz.

Mondta nekem egyszer valaki, amikor gyászcsoport vezetői munkámról kérdezett. De szoktam, ember vagyok, nem robot. Igyekszem összeszedett maradni, ellenkező esetben nem tudnék segíteni, de sírok ha sírnom kell.

Ma viszont nem tudtam összeszedett lenni. Eutanáziára kísértem egy gazdit. Nem akart egyedül menni, megkért, hogy legyek ott velük. Tudtam, hogy nehéz lesz nekem is, főleg úgy, hogy Maya megint nehezebben mozog és ilyenkor mindig eszembejut, amit az egyik orvos mondott: időzített bomba a gerince.

Jó volt ma hazajönni Mayához és Fridához nagyon...Mindig jó, de ma különösen az volt. Szegények nem igazán tudták mi bajom van, Frida a kis élete során most látott először sírni, teljesen kétségbeesett. Maya ült és összetörten aggódott, Frida meg a csipogós csirkén keresztül a labdáig mindent odahozott, hogy segítsen. Újra és sokadjára állapítottam meg, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok...

"Valami megfoghatatlan és leírhatatlan kötődés ez,ami semmihez nem hasonlítható. Hozzánk tartozik,s mi tagadhatatlanul hozzá. Minden perc,óra,év csak erősíti ezt a kapcsolatot.
S fel sem tűnik,hogy repül az idő..."

Klub show

Tegnap Gödöllőn jártunk a spániel klub kiállításon, Fridát neveztem fiatal osztályban. Angol bírónőnk volt, Frida "exellent 3" lett, nekem persze vilábajnok Tündérkirálylány :-) Krisztának ezúton is nagyon köszönöm a felvezetést!

Nagyon szép bírálatot kaptunk, csak "more body, more body" kéne a kis zoknitolvajra...azaz husibbnak kéne lennie. Hát, ez van, ő balett-táncosnak készül, még mindig nem tudom lebeszélni róla ;-) Őszintén szólva, nem igazán foglalkoztatnak ezek a dolgok, legyen egészséges és kész. Alkalomszerűen tettünk egy kis kirándulást a kiállítások világába, de nagy valószínűséggel nekünk ez itt most véget ért. Jön a nyár, ősszel vizsgázik, utána pedig várja a terápiás munka.
Érdekes, tanulságokkal teli volt a tegnapi nap. Rá kellett jönnöm, hogy én alkalmatlan vagyok a kiállításokra. Én nem egy szép fejet, remek vállat látok futni a ringben, hanem egy kutyatestben lévő lelket. Aki nem jobb vagy rosszabb mint én, hanem más. Én sosem tudtam az állatokra úgy tekinteni, mint "csak állatok", nekem ők is valakik, akik megérdemlik a tiszteletet. Tudom, sokan tekintik családtagnak őket, lehetnek piszkosak, kócolhatják őket a bundájukat stb. Nálam viszont a tisztelet azt jelenti, hogy a kutya az lehet, aki ő lenni szeretne. Maya addig lesz terápiás kutya, amíg élvezi, szereti csinálni. Soha nem kényszeríteném, hogy olyan csináljon, amit ő nem szeretne. Ha Frida nem lenne dolgozna örömmel, akkor nem vizsgáztatnám le. Ha nem akarnak sétálni, hanem inkább a parkban labdázni, akkor ott maradunk. Ha jobbra akarnak menni, akkor arra megyünk, ha balra, akkor arra. Ha Maya megáll a fagyis előtt, mindig kapni fog egy gombócot. Ha esik és nem akarnak menni sétálni, nem megyünk.
Helytelennek érezném, ha nem tisztelném a kívánságaikat, a félelmeiket és ha a saját ambícióimat tolnám rájuk.