Klub show

Tegnap Gödöllőn jártunk a spániel klub kiállításon, Fridát neveztem fiatal osztályban. Angol bírónőnk volt, Frida "exellent 3" lett, nekem persze vilábajnok Tündérkirálylány :-) Krisztának ezúton is nagyon köszönöm a felvezetést!

Nagyon szép bírálatot kaptunk, csak "more body, more body" kéne a kis zoknitolvajra...azaz husibbnak kéne lennie. Hát, ez van, ő balett-táncosnak készül, még mindig nem tudom lebeszélni róla ;-) Őszintén szólva, nem igazán foglalkoztatnak ezek a dolgok, legyen egészséges és kész. Alkalomszerűen tettünk egy kis kirándulást a kiállítások világába, de nagy valószínűséggel nekünk ez itt most véget ért. Jön a nyár, ősszel vizsgázik, utána pedig várja a terápiás munka.
Érdekes, tanulságokkal teli volt a tegnapi nap. Rá kellett jönnöm, hogy én alkalmatlan vagyok a kiállításokra. Én nem egy szép fejet, remek vállat látok futni a ringben, hanem egy kutyatestben lévő lelket. Aki nem jobb vagy rosszabb mint én, hanem más. Én sosem tudtam az állatokra úgy tekinteni, mint "csak állatok", nekem ők is valakik, akik megérdemlik a tiszteletet. Tudom, sokan tekintik családtagnak őket, lehetnek piszkosak, kócolhatják őket a bundájukat stb. Nálam viszont a tisztelet azt jelenti, hogy a kutya az lehet, aki ő lenni szeretne. Maya addig lesz terápiás kutya, amíg élvezi, szereti csinálni. Soha nem kényszeríteném, hogy olyan csináljon, amit ő nem szeretne. Ha Frida nem lenne dolgozna örömmel, akkor nem vizsgáztatnám le. Ha nem akarnak sétálni, hanem inkább a parkban labdázni, akkor ott maradunk. Ha jobbra akarnak menni, akkor arra megyünk, ha balra, akkor arra. Ha Maya megáll a fagyis előtt, mindig kapni fog egy gombócot. Ha esik és nem akarnak menni sétálni, nem megyünk.
Helytelennek érezném, ha nem tisztelném a kívánságaikat, a félelmeiket és ha a saját ambícióimat tolnám rájuk.