Boldog új évet :-)

Nagyon boldog új évet kívánunk mindenkinek! Legyen 2012 olyan, amilyennek szeretnétek! Mi folytatjuk a megkezdett munkáinkat és új, izgalmas feladatok is várnak ránk, amiknek remélem maximálisan megfelelünk :-)


               http://www.youtube.com/watch?v=kAALX29Yspw

In memoriam Bátor

Sajnos szomorú hírt kaptunk ma, súlyos betegségben meghalt Bátor barátunk. Nagyon fiatalon, 6 évesen, alig 3 hónap leforgása alatt ment el. A gazdái és az orvosok mindent megtettek érte, novemberben még úgy tűnt Bátor erős vizslaszíve legyőzi a kórt. Sajnos nem így lett. Nyugodj békében Bátor, futkározz nagyokat odaát, kergesd meg alaposan az égi macskákat és várd a gazdáidat a Szivárványhíd túloldalán!

 A mennyek országában valahol
Kutya angyal barangol.
A többi angyallal ő nem dalol,
A nagykapu előtt csahol:
- Tudom, hogy gazdám utánam jön - mondja,
- S ha megjött, újból lesz rám gondja."Norah M. Holland

Karácsonyi kirándulás

Pákozdon jártunk az ingóköveknél, mondanom sem kell, Maya nagyon élvezte :-)

Boldog karácsonyt kívánunk :-)

Köszönjük Urbandogs :-)

Anditól és Szabolcstól csodaszép karácsonyi ajándékot kaptunk :-) Sütiformákat és receptkönyvet kutyakekszekhez. Ezúton is nagyon szépen köszönjük!

Ma ki is próbáltam, búzakorpás kekszeket sütöttem, "természetesen" hatalmas sikerrel, Maya imádja :-) Én pedig imádok neki sütni, igazán hálás feladat, mivel nem válogatós ;-)

Bécs - Bunter Hund

December 18-án elutaztunk Bécsbe pár napra ( Maya nélkül), és mindenképpen el akartam menni a város egyetlen kutyapékségébe. Kíváncsi voltam a boltra és persze a kutyakekszeikre is. Kicsit többet vártam, összesen 8 ízben lehet náluk kutyakekszeket kapni. Egyik sem volt különleges, a lazacos volt a "legextrább" (naná, hogy vettem Mayának belőle). A bolt a Mariahilfer strasse közelében található, rengeteg póráz, nyakörv, kutyaágy kapható még a kekszeken kívül.

Az utolsó nap a schönbrunni állatkertben találkoztam plüss Mayával, természetesen jött velem ;-)

Bye bye Budapest

Maya ma hivatalosan is áttette székhelyét téli rezidenciájára, azaz a szüleimhez. Legközelebb már csak január 1-jén lesz újra budai kutya. A szokásos módon vonatoztunk, szigorúan az ölemben ülve. Ezt kb. 3 hónapja találta ki, ilyenkor bevágja a "mindenki engem nézzen, imádom a gazdámat, iszonyú cuki kiskutya vagyok" fejet (nem viccelek, tényleg körbe szokott nézni, hogy ki látja), persze mindenki elolvad tőle és begyűjti a szokásos simiadagot a többi utastól és még a kalauztól is.  Nekünk így kerek a világ :-)

Luca napi Normafázás

Mától hivatalosan is téli szüneten vagyunk, idén már nem csinálunk semmi komolyat :-) Ennek örömére ma elmentünk a Normafához kirándulni. Találkoztunk lantművész (bár mostanság inkább valósághős) Benkő Dániellel is, aki Döme nevű coboly színű spánieljével sétálgatott. Egész kedves volt, egyáltalán nem olyan, mint a tv-ben ;-)

Norton

Nem szoktam a blogon elveszett kutyákról írni, most viszont kötelességemnek érzem. Elveszett az I. kerületből egy Norton nevű tacsi mix. Személyesen ugyan nem ismerjük, a Vár két ellentétes oldalán lakunk, de nagyon szeretnénk, hogy megkerüljön! Norton is-akárcsak Maya-imád tömegközlekedni, nemes egyszerűséggel felszállt a 16-os buszra november 29-én, a Széll Kálmán téren leszállt és azóta nincs hír róla. Kb. egy éve Maya is csinált hasonlót, neki akkor a 2-es villamos volt szimpatikus....Nekem szerencsém volt, egy megállót kellett csak rohannom lélekszakadva míg sikerült leszednem-az egyébként nagyon boldog-kutyámat a villamosról. Nem volt egy kellemes dolog, azóta mindig óvatos vagyok, a nyitott busz,-vonat,-villamos ajtók ránk nézve is potenciálisan veszélyesek, nem beszélve az autókról. Maya, ahogy egy rendes terápiás kutyához illik, nagyon barátságos, néha már az az érzésem, hogy túlságosan is. Félelemérzet, tartózkodás egyáltalán nincs benne, mindenkihez maximális bizalommal közelít. Ez a terápiás munka során ideális, a mindennapi életben viszont nem mindig túl szerencsés, hogy mindenkit úgy köszönt, mintha ezer éve ismernék egymást. A nyitott kocsi ajtóktól rettegek, gondolkodás nélkül ugrik be bárkihez a tipikus "Hello, itt vagyok, engem vártál, ugye?!?" arckifejezésével.
Szegény Norton is megjárta most a nagy BKV rajongásával, de reméljük nem kóborol már sokáig, és hamarosan a gazdáival alhat otthon!

Vasárnapi tanulságok...

Vasárnap elvittem Mayát a terápiás tanoncaink felkészítő foglalkozására egy kis ismétlésre. Valami ilyesmire számítottam, de titokban reménykedtem, hogy nem így fog viselkedni....Ugrándozott, bohóckodott és méltóságán alulinak tartotta, hogy olyan hülységeket csináljunk, mint póráz nélküli lábánál követés, helybenmaradás stb. Kellett neki legalább 1 óra, hogy rájöjjön tényleg komolyan gondolom, hogy neki ezeket mind rendesen meg kell csinálni. Sokkal nehezebb volt összeszedni, mint amikor még a vizsgára készültünk, az látszott rajta, hogy "Ne szivass már, ezen mi már rég túlvagyunk!!!!" Vera, a kiképző nem látta olyan tragikusan a helyzetet, szerinte nagy elvárásaim vannak Mayával szemben és egész egyszerűen arról van szó, hogy kijött a gyakorlatból. Tény és való, hogy legalább fél éve nem csináltunk ezeket a klasszikus ül/fekszik gyakorlatokat. Amikor terápiázunk persze kell ezeket csinálni, de ott teljesen más a légkör.

Ennek örömére elhatároztam, hogy rendszeresen fogunk járni a tanulókutyákkal gyakorolni, mert úgy érzem Mayának kell az ilyen jellegű foglalkozás. Neki számít ilyenkor a falka ereje, hiába gyakorolok vele reggelente BH feladatokat 10-15 percig, az valahogy nem ugyanaz, mint amikor több kutyával kell együtt dolgoznia. Arról nem is szólva, hogy itt volt 3-4 új kutya (nagy kutyák), akikkel ő még sosem találkozott és a júniusi kutyatámadás óta érzékeny téma nálunk a nagytestű kutyákkal való ismerkedés.

"Ilyen élményem utoljára kislány koromban volt!"

Így búcsúzott tőlünk egy néni a szombati foglalkozás után. Nem is tudom, hogy kinek jelent többet a mi látogatásunk, nekik, vagy nekünk. Mire megérkeztünk, már voltak akik bent vártak bennünket, hogy egy kis extra, privát időhöz jussanak a kutyákkal. Maya persze hozta a szokásos formáját és gondolta beújít valamit a meglepetés erejével: úgy döntött felugrik egy néni ölébe és kicsit visszarepíti a gyerekkorba (mondanom sem kell, nem igazán bánta :-)).

Ennek a néninek egyébként 14 évig egy skótjuhásza volt, tényleg él-hal a kutyákért. Máskor is megfigyeltem Mayánál, hogy hajlamos önálló döntéseket hozni, mint ez az ölbeugrás is volt. Alapvetően nem szeretem, amikor önállóskodik és ő dönti el, hogyan kell egy helyzetet megoldani, nem hiszem, hogy ez az ő dolga lenne. Viszont kölyökkorától egy vagány kutya, nem fél semmitől (kivéve nagy kutyák, a támadás óta), ő az a kutya, aki pánikhelyzetben simán átvenné az irányítást a "Senki ne aggódjon, itt vagyok, uralom a helyzetet!" felkiáltással. Szerencsére ugyanakkor végtelenül jóindulatú is, soha nincs egy rossz mozdulata sem és egyedül is simán rá mernék bízni egy bölcsis csoportot....Pelust nem cserélne, de tuti biztos, hogy kutya és gyerekek is jól szórakoznának :-) Lejött a foglalkoztatóba még ey kerekesszékes néni is, akihez a múltkor még fel kellett menni a szobába....Akkor kevés volt neki az idő, amit nála tölthettünk, így most inkább lejött a szobájából, csak azért, hogy több időt lehessen a kutyákkal...és ő még a foglalkozás végén is ott maradt, amíg mi összepakoltunk :-) Részletesen kikérdeztek megint minket a lányokról a "Mit esznek?"-től, egészen a "Tenyésztőtől származik, vagy örökbefogadott?"-ig.
Örülök neki, hogy ide ketten tudunk menni Sophie-val, így nem kell olyan sokat várni az időseknek a kutyára, bár szívem szerint mindig annyi kutyát vinnék magammal, ahányan lejönnek szombat délelőtt :-)

White Maple Cross kennel

Szerdán Níregyházáról feljött Pestre egy kedves barátnőm, Ács Anita a White Maple Cross kennel tenyésztője a csodaszép spánieljeivel. Sétáltunk egy nagyot a Várban és környékén és kibabázhattam magamat Anita tündéri 4 hónapos spani babáival. Maya meglepően jól tűrte, hogy én mindenféle idegen kölyköket ölelgetek, kb. 3-szor próbálta meg ellökni őket tőlem, utána feladta. Leült távolabb tőlem és hangot adva nemtetszésének méltatlankodva ugatott. A kölykök Lea és Wilson tüneményesek voltak, eszméletlen nyugodtak, türelmesek, bújósak, szófogadóak. Nagyon szerencsés minden gazdi, akinél White Maple Cross spániel lakik :-)

Megérkezett az új nyakörvünk és pórázunk, szép matrjoska babás Mopie design. Zsófi termékeit megtalálhatjátok a Meskán: http://www.meska.hu/Shop/index/5229

Kutyás vizsgálat

Vasárnap Mayával az ELTE-n voltunk kutyás vizsgálaton az etológia tanszéken. Három kísérletben vettünk rész.
Az első (a legérdekesebb), azt vizsgálta távirányítható autóra szerelt plüssállatok segítségével, hogy a különböző módon mozgó - és emiatt élőlényszerűnek illetve élettelennek tűnő - tárgyak közt tesz-e különbséget a kutya. Mayának 6-7 percen keresztül egy kisautót kellett nézni, melyet egyszer egy mókus, egyszer egy nyuszi vezett. A mókus mindig energiahatékony úton közelítette meg a célt (egy teniszlabdát a szoba másik végében), akkor is, ha éppen akadály volt az útjában. Az akadály ebben az esetben egy doboz volt, amit a mókus szépen kikerült és ment tovább. A nyuszi viszont mindig tett felesleges köröket illetve tolatot mielőtt eljutott volna a labdáig. A feladat végén letették a nyuszit és a mókust is Maya elé, el kellett engednem és azt nézték, hogy melyik plüsshöz ment oda. A mókust választotta, aminek a kísérletvezetők nagyon örültek, mert Maya választásával lezárhattak 1.5 évnyi, 192 kutyát magába foglaló kutatást. Bebizonyították, hogy az állatok az élőlényszerűnek tűnő tárgyakat részesítik előnyben mozgás alapján. Ugyanezt a kísérletet kisgyerekekkel is elvégezték és ugyanerre az eredményre jutottak.
A másodikban a szemkontaktus szerepét vizsgálták, tárgyakra történő mutatáskor. Labdát mutattak a kutyának, mondták a nevét, majd elrejtették a ladbát a három doboz egyikében. Rámutattak, majd el kellett engednem Mayát. Ha a mutatás előtt kimondták a nevét, akkor mindig azonnal odament a jó dobozhoz, viszont ha nem mondták ki a nevét, csak tapsoltak helyette és úgy mutattak a labdát rejtő dobozra, akkor mindig inkább az orrával kereste a ladbát és nem ment a dobozhoz.
A harmadikban pedig arra voltak kíváncsiak, hogy a kutya követi-e a mutatást, ha az nem a megszokott módon történik. Mayával szemben leült az egyik kutató, tőle jobbra és balra is letett egy szem száraztápot. Tapsolt, kimondta Maya nevét és ránézett az egyik tápra, majd kiment a teremből. Ezután el kellett engednem Mayát...aki magasról tett a kajára, rohant inkább az ajtóhoz, mert őt jobban érdekelte, hogy hová ment a kutató :-) Így nálunk ez a kísérleti rész sajnos értékelhetetlen volt.
Nagyon érdekes volt látni Mayát a különbözö vizsgálatokban és külön jó volt, hogy a végén mindegyiket értékelték is a kutatók. Nagyon tudom ajánlani ezeket a teszteket azoknak, akik többet szeretnének megtudni kutyájuk viselkedéséről. Jelentkezni az ELTE Kutyaetológia honlapján lehet: http://kutyaetologia.elte.hu/

Szombati munkanap és kirándulás

Mayával nagy nehezen túléltük a szombati munkanapot. Ő különösen jól érezte magát az irodában, mert aznap kaptuk meg ausztrál barátnőnk csomagját, amiben volt ajándék neki is. Nagyon köszönjük Gloria, feldobtad Maya napját! :-)

Persze egy idő után elfáradt....illetve én döntöttem úgy, hogy elfáradt és elvettem tőle a játékot. Ettől a nagy lelki megrázkódtatástól félrevonult és a lobby-ban álomba szenderült.

Hazafelé úgy döntöttem nem BKV-zunk, nagyon szép idő volt, inkább sétáltunk. A Bazilika felé mentünk, mert még két boltba be kellett mennem (mindkettő kutyabarát :-)), és egy amerikai turistacsoport ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy 1200 képen megörökítsék Mayát. "Cuteeee puuuppy" persze baromira élvezte, hogy az ő kis "lovely face"-e van megint a középpontba és bújt mindenkihez. Engem elláttak mindenféle jótanácsokkal, hiszem mi itt Magyarországon nem tudunk kutyát gondozni, nevelni...A csúcs az volt, amikor egy pasi közölte velem, hogy én biztosan nem tudom, de a spániel az egy vadászkutya és rengeteg mozgásra van szüksége.......Ja, pont nem tudtam, de most már tudom....Ki hitte volna????
Szóval ezzel az új tudással felvérteze vasárnap elvittük a vadászkutyát kirándulni Dobogókőre. Isteni időnk volt, nagyon élvezte :-)

:-)

Kezdenek beérni a lányok :-) Egy hete szombaton Pilisvörösváron voltunk velük az időseknél és tényleg úgy viselkedtek, mint ahogy az terápiás kutyáktól elvárható. Nehéz volt elképzelni még amikor a vizsgára készültünk, hogy majd "megtanulják mi lesz a dolguk", ahogy Eszter mondta, de tényleg így lett. Egyszerűen tudják, hogy mikor van "munka" és teszik a dolgukat. Sophie és Maya nagyon különböznek, de tökéletesen kiegészítik egymást. Maya jön-megy, bohóckodik, labdázik, Sophie pedig szépen, a maga kedves modorában jelen van. Hatalmas szeretettel fogadtak bennünket az intézményben, csodálatos volt látni az időseket a kutyákkal, ölelgették, puszilgatták őket, sokan mondták, hogy mehetnénk gyakrabban. A programfelelősünk Kati nagyon elérzékenyült az egyik néninél, akihez fel kellett menni a szobába, mert nem tudott lejönni a foglalkoztatóba. Évek óta nem látta mosolyogni a nénit, mindig morgolódott valami miatt....most pedig kacagott, annyira örült, hogy ott voltak a kutyák....



Pilisvörösvár után Mayával reiki tanfolyamra mentünk, ezúton is köszönöm az oktatóinknak, Évának és Nórának, hogy kutyabaráttá tették a hétvégét! Nagyon sok mindent tudnék írni arról a két napról, minden szempontból felejthetetlen volt. Döbbenetes volt megtapasztalnom, hogy milyen mértékben reagálnak a kutyák az energiára, a szavak tényleg feleslegesek náluk. Egy konkrét tapasztalatomat azért szeretném megosztani. Volt egy meditáció, aminek során képzeletben le kellett raknunk a lelki terheinket. Amikor konkrétan ehhez a ponthoz érkeztünk, Maya teljesen bepörgött. Mindenáron az ölembe akar mászni, nyalogatta a kezemet, bújt, szó szerint aggódott értem. Kívülről nem láthatott semmit, hisz gyakorlatilag mozdulatlanul ültünk. Nem tudom, hogyan érzékelte, hogy lelkileg kicsit zaklatottabb voltam, de azt hiszem ez nem is fontos...Tudta és kész...
Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám. (Gene Hill)

Kozmetika, munka, állatorvos

Pénteken Maya szépült, hogy a legjobb formájában mutatkozhasson be a pilisvörösvári Szent Erzsében Otthonban, ahol szombattól fog dolgozni Sophie-val együtt.

Az alapítvány kutyakozmetikusa, Koncz Anna adott neki igazi spánieles formát röpke 2.5 óra alatt.

 Szombaton szép napsütéses időben látogattunk el a szép pilisi településre, ahol a kapcsolattartónk, az intézmény mentálhigiénés szakembere fogadott bennünket. Körbevezetett bennünket, mindenki nagyon kedvesen fogadta Mayát. Komolyan megható volt az a rengeteg szeretet és kedvesség, amivel minket fogadtak. Nagyon várjuk, hogy elkezdhessük a közös munkát :-)

Persze Maya nem Maya lenne, ha nem kellett volna hétfőn állatorvoshoz vinni. Vasárnap észrevettem, hogy egy csomó van az oldalán. Szerencsére kiderült, hogy nem más, mint a hetekkel korábban, a véres pisijére kapott szuri helye, egy kötőszöveti csomó. Nem tudom, hogy az állatorvosunk valójában mit gondol magában, miért rohangálok állandóan hozzá, szegény mindig csak mosolyog. Remélem nem gondolja, hogy valamiféle Münchausen szindrómában szenvedek és kényszeresen azt akarom, hogy állatorvos foglalkozzon a kutyámmal....Mayával valahogy tényleg mindig történik valami....fut és elkezd ömleni a lábából a vér, de vágás, sérülés nincs rajta, vagy leesik az ágyról és beveri a radiátorba a fejét, bélgyulladás, hólyaghurut, véresre tépi egy másik kutya stb. Lassan azt hiszem a havi fizetésem egy részét rendszeresen el kell különítenem a kutyám vészhelyzeteire.

Pálinka és kolbász

Tegnap a Budavári Pálinka-és Kolbászfesztiválon jártunk Mayával, ami nekem vegetáriánusként annyira nem volt nagy élmény, neki viszont annál inkább. Kapott finom sült debreceni kolbászt vacsorára és minden második ember jól megszeretgette "Jajj de kis cuki!" felkiáltással. Meg kellett állapítanom, hogy az emberekből az elfogyasztott alkoholmennyiséggel párhuzamosan tör elő a kutyaszeretet olyan magas foka, amit szerintem józan állapotban nem lennének képesek kifejezni. Egy lány elsírta magát, amikor Mayát simogatta mert "...annyira kis selymes a bundája, hogy meg kell őrülni tőle...." (Nem tudom mennyi pálinkát ivott meg). Egy srác pedig egyenesen odáig ment, hogy kijelentette "Ez nem kutya, ez angyal. Ti nem látjátok?"... Lehet rossz gazda vagyok, mert nem látom (legalábbis nem mindig) a kutyámban az angyalt és nem is szándékozom beleőrülni a bundája selymességébe. Viszont tény, ami tény, remekül viselkedett, senki nem lépett a lábára és remekül viselte a tömeget. Ami alapvetően nem új dolog, soha nem volt problémája a zsúfoltsággal, csak én lepődök meg rajta mindig, mert én nagyon nehezen viselem.

Az esti fesztiválozós hangulata még reggel is tartott. Odáig fajult,hogy hajlandó volt játszani a szomszédban lakó 4 hónapos vizslagyerekkel.

Ébred Budapest

Ma reggel különösen nehezen keltünk , mert még éjfélkor is lent voltunk a parkban játszani. Este színházban voltunk, kutyamentes kultúrprogramon és későn értünk haza. Utána persze még le kellett vinni Mayát egy jó 40 percre, folyamatosan rohant a frizbi után. Ez a legújabb szerelme, ezúton is köszönet érte Lidi gazdijának ( http://www.terapiaskutya.blogspot.com/), Andinak, hogy újra ihletet adott nekünk :-)
Reggel 6-kor már újra sétáltunk, lábunk alatt ébredezett Budapest.

Terápiás kutya séta

Vasárnap egy kellemes délutánt töltöttünk terápiás kutya barátainkkal a Hármashatárhegyen. Isteni időnk volt, vétek lett volna nem kihasználni a talán utolsó napsütéses, meleg vasárnapot :-)

Persze Mayának a fürdőkádban végződött a délután...ez a fehér bunda átka...

Meggyógyultunk

Lekopogom, úgy néz ki Maya meggyógyult. Már nincs állandó pisilési kényszere. 10 napig kell szednie a Ketofent és az Enroxilt, remélem először és utoljára.

Hétfőn kaptuk meg a gyógyszereket, második nekifutásra...Sajnos nem a saját állatorvosunkhoz tudtam vinni, mert ő nem rendelt, a kollégája pedig úgy döntött, hogy legjobb lenne Mayát megkatéterezni, lévén ultrahangon semmit nem látott a hólyagjában...Nem tudom, melyik gazda engedte volna az amúgy jókedvű, jóétvágyú kutyáját rögtön katétereztetni...Pár percig próbált győzködni, de nem járt sikerrel. Majd hazaengedett bennünket egy nagy fecskendővel, hogy erőltessek annyi vizet a kutyába, amennyit tudok és este vigyem vissza mielőtt bezárnak. Ölben...mert nem engedhetem pisilni. Értem és megértem én, hogy ő csak alapos akart lenni, de ha én elmegyek a háziorvoshoz, mert fáj a fejem, biztos nem fog első körben koponya CT-e küldeni...Úgyhogy felívtam a saját orvosunkat és elmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó Mayába erővel vizet nyomni, és senki nem fogja megkatéterezni, mert nem engedem, semmi szükségét nem látom egyenlőre. Nem igazán értette a kollégát az orvosunk sem, visszaküldött bennünket és telefonon elmondta neki,hogy mit adjon Mayának.

Bajos fogkőeltávolítás

Csütörtökön Mayát elvittem az állatorvoshoz fogkőeltávolításra. Nem volt égetően fontos, de idén mindenképpen szerettem volna még ezt is letudni. Jobban örültem volna persze, ha természetes úton sikerült volna megszabadulnunk a fogkőtől, mondjuk egy-két jóképű marhacsont formájában, de sajnos kert hiányában ez logisztikailag nem volt kivitelezhető. Eddig legalábbis így hittem, most viszont az elmúlt napok után felülbíráltam ezt is.
Eleve nem volt valami jó érzésem az egész dologgal kapcsolatban az altatás miatt....Rettegek az altatástól. Nem mintha sokat lett volna Maya altatva, ezelőtt csak egyszer, az ivartalanításkor, de akkor is sírógörcsöt kaptam, amikor láttam ahogy eldől. Teljesen visszajöttek az előző kutyám utolsó altatásának az emlékei...Ő akkor többet nem ébredt fel és hiába tudom, hogy Mayánál nem erről van szó, egyszerűen képtelen vagyok uralkodni magamon. Most is már hónapok óta beszéltem az állatorvosunkkal az egész eljárásról, 20 milliószor hallgattam végig, hogy csak rutineljárás, nem lesz baj. Szóval meggyőztem magamat és elvittem Mayát csütörtök este. Egész jól viseltem, egészen addig amíg ki nem jött a doki és meg nem kérdezte "Az ivartalanításból könnyen felébredt?" Eléggé megijedtem, de megnyugtatott, hogy nincs baj, csak a szokásosnál nehezebben ébred. Ahhoz képest, hogy nem mélyen altatták, csak bódították, legalább egy órába telt mire el tudtunk indulni...Utána viszont teljesen rendben volt. Amikor viszont éjjel 2 órakkor, 4-kor és 6-kor is le kellett vinni pisilni, már sejtettem, hogy annyira mégsincs minden rendben....Majd amikor fél 8-kor ilyen véres volt a pisije, konkrétan hisztériás rohamot kaptam:

Szó szerint az életem lepergett a szemem előtt és zokogva hívtam az állatorvost.Babéziára gondoltam először és arra, hogy vajon túléli e. Az sem segített, hogy az állatorvosunk nem vette fel a telefont. Szerencsére -mikor már azon gondolkodtam, melyik állatorvoshoz tudom vinni-felvette a telefont és csak annyit mondott "Nyugi, nincs semmi baj!" Én persze kiakadtam, hisz hogy mondhat olyat hogy nem lesz semmi baj, amikor vért pisil a kutyám???? Aztán persze kiderült, hogy az ijedségen kívül tényleg nem volt más baj. 100 kutyából 2-3-nál az altatás mellékhatásaként jelentkezik véres pisi, de sok teendő ezzel nincs. Azért én a biztonság kedvéért árgus szemekkel figyelem minden pisijét...

Spániel találkozó

Vasárnap elvittük a lányokat a XIII. spániel találkozóra a Hajógyári szigetre. Remek hangulat, 30 fok és 51 spániel a nap mérlege nagyjából :-)

Rákészülünk a találkozóra reggelit koldulva "énszegényszerencsétlenárvakiskutyavagyok" fejet vágva ( elvégre ki tudja mikor kap megint enni...)

Megérkeztünk és amcsikkal ismerkedtünk

6 hetes Nina baba (akit majdnem elraboltunk csak sajnos nagyon vigyáztak rá)

1 órával indulás után újra éhen akar halni...kaját vadászik felkészült spániel gazdiktól

Próbálunk csoportképet csinálni....

A látszat csal, nem fáradtak...

Sophie-nak még volt ereje fürdeni

Mayának természetes nem...Duna vize nem is érinthette szent lábacskáit

Igazi Baywatch spaniként azért szemmel tartotta a többieket, biztos ami biztos alapon...hátha a lúzerek bele akarnának fulladni a Dunába ;-)

Na, itt már KICSIT fáradt volt

Honthy Hanna....

Tegnap délután találkoztunk Bikfic vizsla barátnőnkkel és nyugdíjas gazdájával Zsuzsával. Szeretem őket, Zsuzsának nagyon jó a humora és imádom, ahogy Bikficcel bánik. Soha életében nem volt kutyája, még csak nem is igazán kedvelte őket. Aztán a fia 12 évvel ezelőtt hazaállított egy kölyök vizslával váratlanul...majd 1 év múlva megnősült és a feleség nem akarta Bikficet, így maradt Zsuzsára, aki ezért minden áldott alkalommal elmondja nekem "Idehallgass, én nem voltam kutyás, nem is vagyok kutyás, Bikficet viszont imádom. Belehalok, ha ő már nem lesz." Bikfic rákos, pénteken operálták, rosszindulatú. Ezt is olyan Zsuzsásan veszik tudomásul..."Látod rajta, hogy valami baja van? Na ugye! Eszik, labdázik, jó a kedve, ez a lényeg. Ha már nem ilyen lesz és fájdalmai lesznek, elviszem elaltatni. És abba majd én is belehalok. De addig nem sírunk.Dobjad csak neki a labdát! De ne messzire...mégiscsak beteg kutya, nem bír már annyit futni....csak ezt ő nem tudja."

Szóval Zsuzsa szerint Maya nem azért ugat a nagy kutyákra mert pár hónapja jól elverte egy másik kutya..."A te kutyádnak az a baja drágám, hogy Honthy Hannának érzi magát. Egész egyszerűen agyára ment a sztárság és azt hiszi, hogy ő mindenkinél különb. Egy hisztis primadonna. Ennyi."

Hát lehet benne valami...