:-)

Kezdenek beérni a lányok :-) Egy hete szombaton Pilisvörösváron voltunk velük az időseknél és tényleg úgy viselkedtek, mint ahogy az terápiás kutyáktól elvárható. Nehéz volt elképzelni még amikor a vizsgára készültünk, hogy majd "megtanulják mi lesz a dolguk", ahogy Eszter mondta, de tényleg így lett. Egyszerűen tudják, hogy mikor van "munka" és teszik a dolgukat. Sophie és Maya nagyon különböznek, de tökéletesen kiegészítik egymást. Maya jön-megy, bohóckodik, labdázik, Sophie pedig szépen, a maga kedves modorában jelen van. Hatalmas szeretettel fogadtak bennünket az intézményben, csodálatos volt látni az időseket a kutyákkal, ölelgették, puszilgatták őket, sokan mondták, hogy mehetnénk gyakrabban. A programfelelősünk Kati nagyon elérzékenyült az egyik néninél, akihez fel kellett menni a szobába, mert nem tudott lejönni a foglalkoztatóba. Évek óta nem látta mosolyogni a nénit, mindig morgolódott valami miatt....most pedig kacagott, annyira örült, hogy ott voltak a kutyák....



Pilisvörösvár után Mayával reiki tanfolyamra mentünk, ezúton is köszönöm az oktatóinknak, Évának és Nórának, hogy kutyabaráttá tették a hétvégét! Nagyon sok mindent tudnék írni arról a két napról, minden szempontból felejthetetlen volt. Döbbenetes volt megtapasztalnom, hogy milyen mértékben reagálnak a kutyák az energiára, a szavak tényleg feleslegesek náluk. Egy konkrét tapasztalatomat azért szeretném megosztani. Volt egy meditáció, aminek során képzeletben le kellett raknunk a lelki terheinket. Amikor konkrétan ehhez a ponthoz érkeztünk, Maya teljesen bepörgött. Mindenáron az ölembe akar mászni, nyalogatta a kezemet, bújt, szó szerint aggódott értem. Kívülről nem láthatott semmit, hisz gyakorlatilag mozdulatlanul ültünk. Nem tudom, hogyan érzékelte, hogy lelkileg kicsit zaklatottabb voltam, de azt hiszem ez nem is fontos...Tudta és kész...
Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám. (Gene Hill)