Vasárnap Mayával az ELTE-n voltunk kutyás vizsgálaton az etológia tanszéken. Három kísérletben vettünk rész.
Az első (a legérdekesebb), azt vizsgálta távirányítható autóra szerelt plüssállatok segítségével, hogy a különböző módon mozgó - és emiatt élőlényszerűnek illetve élettelennek tűnő - tárgyak közt tesz-e különbséget a kutya. Mayának 6-7 percen keresztül egy kisautót kellett nézni, melyet egyszer egy mókus, egyszer egy nyuszi vezett. A mókus mindig energiahatékony úton közelítette meg a célt (egy teniszlabdát a szoba másik végében), akkor is, ha éppen akadály volt az útjában. Az akadály ebben az esetben egy doboz volt, amit a mókus szépen kikerült és ment tovább. A nyuszi viszont mindig tett felesleges köröket illetve tolatot mielőtt eljutott volna a labdáig. A feladat végén letették a nyuszit és a mókust is Maya elé, el kellett engednem és azt nézték, hogy melyik plüsshöz ment oda. A mókust választotta, aminek a kísérletvezetők nagyon örültek, mert Maya választásával lezárhattak 1.5 évnyi, 192 kutyát magába foglaló kutatást. Bebizonyították, hogy az állatok az élőlényszerűnek tűnő tárgyakat részesítik előnyben mozgás alapján. Ugyanezt a kísérletet kisgyerekekkel is elvégezték és ugyanerre az eredményre jutottak.
A másodikban a szemkontaktus szerepét vizsgálták, tárgyakra történő mutatáskor. Labdát mutattak a kutyának, mondták a nevét, majd elrejtették a ladbát a három doboz egyikében. Rámutattak, majd el kellett engednem Mayát. Ha a mutatás előtt kimondták a nevét, akkor mindig azonnal odament a jó dobozhoz, viszont ha nem mondták ki a nevét, csak tapsoltak helyette és úgy mutattak a labdát rejtő dobozra, akkor mindig inkább az orrával kereste a ladbát és nem ment a dobozhoz.
A harmadikban pedig arra voltak kíváncsiak, hogy a kutya követi-e a mutatást, ha az nem a megszokott módon történik. Mayával szemben leült az egyik kutató, tőle jobbra és balra is letett egy szem száraztápot. Tapsolt, kimondta Maya nevét és ránézett az egyik tápra, majd kiment a teremből. Ezután el kellett engednem Mayát...aki magasról tett a kajára, rohant inkább az ajtóhoz, mert őt jobban érdekelte, hogy hová ment a kutató :-) Így nálunk ez a kísérleti rész sajnos értékelhetetlen volt.
Nagyon érdekes volt látni Mayát a különbözö vizsgálatokban és külön jó volt, hogy a végén mindegyiket értékelték is a kutatók. Nagyon tudom ajánlani ezeket a teszteket azoknak, akik többet szeretnének megtudni kutyájuk viselkedéséről. Jelentkezni az ELTE Kutyaetológia honlapján lehet: http://kutyaetologia.elte.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése