Pálinka és kolbász

Tegnap a Budavári Pálinka-és Kolbászfesztiválon jártunk Mayával, ami nekem vegetáriánusként annyira nem volt nagy élmény, neki viszont annál inkább. Kapott finom sült debreceni kolbászt vacsorára és minden második ember jól megszeretgette "Jajj de kis cuki!" felkiáltással. Meg kellett állapítanom, hogy az emberekből az elfogyasztott alkoholmennyiséggel párhuzamosan tör elő a kutyaszeretet olyan magas foka, amit szerintem józan állapotban nem lennének képesek kifejezni. Egy lány elsírta magát, amikor Mayát simogatta mert "...annyira kis selymes a bundája, hogy meg kell őrülni tőle...." (Nem tudom mennyi pálinkát ivott meg). Egy srác pedig egyenesen odáig ment, hogy kijelentette "Ez nem kutya, ez angyal. Ti nem látjátok?"... Lehet rossz gazda vagyok, mert nem látom (legalábbis nem mindig) a kutyámban az angyalt és nem is szándékozom beleőrülni a bundája selymességébe. Viszont tény, ami tény, remekül viselkedett, senki nem lépett a lábára és remekül viselte a tömeget. Ami alapvetően nem új dolog, soha nem volt problémája a zsúfoltsággal, csak én lepődök meg rajta mindig, mert én nagyon nehezen viselem.

Az esti fesztiválozós hangulata még reggel is tartott. Odáig fajult,hogy hajlandó volt játszani a szomszédban lakó 4 hónapos vizslagyerekkel.