Képződünk, képződünk....

Múlt héten szorgalmasak voltunk, elvittük a lányokat gyakorolni kicsit....hát, nem sikerült a legjobban....Nem tudom minek köszönhető,a sötétnek vagy annak, hogy a szokásos sétálós helyükön próbáltunk meg velük gyakorolni, mindenesetre mindketten cirkuszoltak. Kutyát cseréltünk, amíg az egyik dolgozott, addig a másik helybenmaradt (volna). Szokás szerint Maya kezdte a hisztit, úgy-ahogy csinálta az engedelmes feladatokat, de folyamatosan engem nézett. Sophie egy darabig jól elvolt, de amikor látta hogy Maya kiveri a balhét akkor persze már ő is kétségbeesett. Komolyan nem értem, hogy mi volt a bajuk...illetve Maya baja. Edinát ismeri és imádja 8 hetes kora óta, látta,hogy nem mozdulok, csak állok Sophie-val. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért esik ennyire kétségbe ha nem velem van. Pedig már hetek óta figyelek arra, hogy ne kössem nagyon magamhoz, de úgy tűnik, hogy pont ellenkező hatást érek el. Ha nem vagyok otthon, hiába van vele más, ő akkor is csak fekszik és akkor élénkül fel ha hazaérek. Mostanában sokan mondják, hogy javítana a helyzeten ha lenne mellette másik kutya.