Testben és lélekben egyaránt :-) Maya pár hétig vidéken nyaralt a szüleimmel & persze nagyon élvezte. Rohangászott, labdázott, ismerkedett a keresztanyámék új kiskutyájával...és hízott (Ezúton kérek elnézést a szüleimtől :-) Örülök, hogy jó kezekben volt Maya a távollétem alatt, de remélem legközelebb nem adnak neki olyan sokat enni ;-))
Egy hete kaptam vissza, pár napig még kicsit letört volt, érződtek rajta még az elutazása előtti események. A kocsikat a parkolóban még mindig körbeszimatolja, ha parkoló autót lát még csóvál, de már nem olyan kitörő örömmel, mint régen. Azt hiszem kezdi megérteni, hogy már nem jön, akit vár. 3 napja már újra játszik, bolondozik amikor sétálunk, kergeti a galambokat, ahogy régen tette. Hamarosan most már rendbejön a kis lelke :-) Már nem néz rám olyan aggódóan, ahogy az utóbbi időben tette. Éjszaka még nagyon bújós, amióta visszajött teljesen hozzám préselődik alváskor, de biztosan rendeződik ez is. Ez az eset azért elgondolkodtatott...ha egy kutya ennyire nehezen viseli, akkor egy kisgyerek mit érez váláskor? Nem gondolom, hogy Maya egy különösen érzékeny lelkületű kutya lenne, de kötődni nagyon erősen kötődik. Majd kiugrik a bőréből, amikor meglátogat bennünket egy tanítványom, aki már lenyelvizsgázott és hónapok óta nem volt nálunk. Nem is olyan régen csodálkozott egy tanítványom, aki régen járt már nálunk, hogy Maya megismerte...Több mint 8 hónapig jött hetente kétszer, az lett volna a furcsa, ha Maya nem ismeri meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése