Ma 12 éve....

"Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Senkinek nem kívánom, hogy megismerje milyen egy idegbeteg kutyával élni...és szeretni őt. Az élet bennünket Mayával kárpótol mindazért a sok szenvedésért és fájdalomért amin keresztül kellett mennünk évekig...de semmit nem csinálnék másként. Akkor is őt akarnám első kutyámnak, ha tudnám előre, hogy milyen lesz. Imádtam.