A biztonsági őrök és a kertészek kivételével nem igazán szoktunk senkivel találkozni, tényleg nagyon korán szoktunk sétálni. Ma viszont egy hajléktalan nő üldögélt az egyik padon. Maya persze nagy boldogan rohant oda hozzá a labdájával, kicsit játszottak, aztán nekünk mennünk kellett. Búcsúzóul csak annyit mondott: "Nagyon jó dolga van ennek a kiskutyának." Eléggé összeszorult a szívem, egyből az IQ fejlesztő játékra, a rengeteg plüssállatra, a takarók és a kozmetikai cikkek tömegére gondoltam, amik nem létfeltételek se Mayának, se nekem, ennek a nőnek pedig még fedél sincs a feje felett.




terápia nem csak az intézményekben lehetséges :)
VálaszTörlésCsipi míg M.o.-n laktunk, folyamatosan ment a hajléktalanokhoz puszizni vagy csak ott ülni egy szomorú ember mellett.
ki lenne alkalmasabb megszépíteni egy ember napját, mint egy szeretettel teli kutya? :)
Egyetértek :-)
VálaszTörlés