Újra ellátogattunk Mayával a gyerekekhez és természetesen úgy vonult be, mintha mindig is oda járt volna. Kicsit izgultam, hogy találkozunk e ismerős arcokkal, mert a gyerekek többsége nem tölt el bent hosszabb időt (szerencsére), de meglepően sokan voltak még az előző hétről. Nagyon aranyosak volt és örültek, hogy újra látják Mayát. Az első csoportban 12-en voltak, végigcsináltuk a szokásos "ismerkedjünk meg a kutyával" feladatokat. Minden gyereknek adtam egy jutifalatot és megkértem őket, hogy csak akkor adják oda Mayának, ha szépen ül és figyel. Ki akarom használni a lehetőséget, hogy nekik lehet "igazi órákat" tartani, és Maya is nagyobb gyakorlatot szerezhet. Mivel eléggé vegyes korosztályú gyerekek vannak a csoportban, 3 és 15 év között,ezért nem egyszerű olyan feladokat kitalálni, hogy mindannyian ugyanúgy élvezzék. Ez alkalommal "gondolatolvasós" feladatot játszottunk. Kis papírokra írtam azokat az utasításokat,amiket Maya kézjelre is meg tud csinálni. Minden gyereknek húzni kellett egyet és erősen koncentrálnia az utasításra. Én észrevétlenül igyekeztem mutatni Mayának, hogy mi a feladat és azután kapott jutifalatot, miután "kitalálta" mire gondolt a kisgyerek. Ezt most próbáltuk ki először élesben, elég nehéznek bizonyult több okból kifolyólag is:
1. Maya nézte a gyereket és nem értette, hogy az miért nem ad neki utasítást.
2. Az én kézjeleimre sem figyelt fel mindig, hisz nem gesztikulálhattam olyan szélesen, mint amikor gyakorlunk, mert akkor lebukott volna mint gondolatolvasó kutya ;-)
Szóval nem volt tökéletes, de a gyerekek nagyon élvezték és idővel Maya is beletanul a szerepébe ;-) Minden gyerek kipróbálhatta azt is, hogy mennyire tudja irányítani Mayát. Letettek elé egy jutifalatot és csak akkor vehette el, ha engedélyt adtak rá. Ez nálunk eléggé speciális, mert Maya csak az utasítás + rámutatás kombinációra nyúl az ételhez. Ha csak mondom, hogy "tiéd" vagy csak rámutatok az ételre, akkor nem nyúl hozzá. Azt hittem, hogy ez egy könnyű feladat lesz a gyerekeknek,de sokuknak gondot okozott fejben tartani, hogy "egyszerre mondom és mutatom".
A második csoport a skizofrén gyerekek csoportja volt és itt megdöbbentő változást tapasztaltam Mayán. Ő alapvetően egy nagyon pörgős, aktív kutya, akit nem hogy motiválni nem kell, hanem inkább úgy kell visszafogni. Ezek a gyerekek viszont SOKKAL jobban pörögtek, mint Maya, és ő nem tudott mit kezdeni a helyzettel, teljesen belassult. A klasszikus ismerkedős feladatokat nem lehetett megtartani, ők csak kontrollálni akarták a kutyát. A legjobban annak örültek, ha pórázon sétáltathatták Mayát, labdázni sem nagyon akartak vele. A foglalkozás végén megkértem őket, hogy búcsúzzanak el Mayától, mondjanak neki valamit. Az egyik kisfiú ezekkel a szavakkal köszönt el tőlünk: "Köszönöm, hogy elhoztad Mayát! De ő nem egy kutya, hanem valójában egy angyal!" Nagyon meghatott...
Egy szájkosár helyett haltis angyallal metróztam haza a Nagyvárad térről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése