A múlt héten egy véletlennek köszönhetően kaptunk egy különleges lehetőséget. Kiderült, hogy Zsani, Chili gazdájának egy rehabilitációra szorult kutyusra van szüksége a szakdolgozata megírásához és Maya jelenlegi állapotában tökéletes alanynak bizonyult ehhez. Hetente kétszer/háromszor fogunk találkozni és átmozgatja Mayát, célunk hogy a mozgása a régi legyen és megelőzzük azt, hogy még egyszer olyan állapotba kerüljön, mint 3 hete. Lassan már ki sem merem mondani, hogy mi történt vele, olyan az a dolog nekem, mint a Harry Potter könyvekben "Tudjukki"/"Tudodki"/"Ő, akit nem nevezünk nevén"...Nem olyan kellemes állandóan azt figyelni, hogy éppen hogyan jár a kutya, megbotlott e, hogyan tartja a hátát stb. A lassú felszívódást szteroid már nagy valószínűséggel kiment belőle, 2-3 hetet mondtak....a 3 hét pont tegnap járt le, úgyhogy most azon izgulok, hogy nehogy romoljon az állapota.
Zsani tegnap nálunk járt, sikeresen ki is nyírtam a meggymagzsákját, amikor be kellett tenni a mikróba, hogy fel tudjuk vele melegíteni Maya izmait...
Szóval a bénázásomnak köszönhetően nem indult valami fényesen a dolog, de azért sikerült megmentenünk a helyzetet és Maya élvezte a masszírozást :-)
A reggeli sétánál már kicsit úgy riszált, mint régen, én határozott javulást látok a mozgásán:
Az első alkalomhoz képest, ami ugye majdnem egy hete volt (márc. 25.) tényleg sokkal szebb lett a járása. Lassan, de biztosan haladunk! :)
VálaszTörlésA sült békám meg szörnyűbben néz ki a képen, mint élőben...