Ránk tört a nyár

Megpróbáljuk valahogy túlélni, bár eléggé nehéz. Azt vettem észre, hogy Maya egyre nehezebben viselni ezt a nagy meleget. Biztos a korral jár ;-) Amióta nem labdázik ( 2 fájdalmas hónapja már) eléggé belassult. Ő soha nem volt az a klasszikus sétálgatós kutya, neki mindig labdáznia, futni kellett...Most, hogy ez nincs, láthatóan unatkozik, nem olyan a kedve, mint régen. Esküszöm, még a tekintete is megváltozott. Olyan, mintha hirtelen egy csomót öregedett volna. Zsanival beszéltük, hogy ki kell valamit találni, de az a helyzet, hogy semmi ötletem nincs. Klikkerezünk, tanulunk új dolgokat, séta közben is kap feladatot (nyissa ki/csukja be a kaput pl.), de látom rajta, hogy ez nem az igazi.Ő futkározna, labdázna, ugrálna...Tegnap este Zsanival és Chilivel sétáltunk a Várkertben a masszírozás után, és olyan jó volt látni, ahogy Chili rohant a labda és a frizbi után, ugrált a levegőbe és imádta az életet...Nem is olyan régen még Maya is ilyen volt...

Tegnap megérkezett az új Colorfundogs szettünk, nagyon rózsaszín, nagyon Mayás :-)

Reggel a szokásosnál is korábban keltünk (illetve csak én, Maya aludt, ameddig csak lehetett ;-)), fél 5-kor már sétáltunk.Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha megteheti, jöjjön fel a Várba kora hajnalban! Én egyszerűen imádom :-) Csend van, nyugalom, csak pár elvetemült turista sétálgat.