Életem első legboldogabb napja

volt 20 éve, amikor '92 szeptember 23-án végre megkaptam az első saját kutyámat, egy spánielt :-) Ennek örömére Mayával elmentünk egy nagyot sétálni, bár messzire nem jutottunk, csak a Margitszigetig, de az is jó volt.

A séta előtt még a Várkertben találkoztunk egy kedves kutyás ismerősünkkel, akinek Pulcsi kutya halála óta ugyan sajátja nincs, de egy igazi kutyás szívében örökké kutyás marad. Kati megkért bennünket, hogy segítsünk a kisunokájának hozzászokni a kutyákhoz, ami nem volt egy igazán nehéz feladat :-) A kisfiú cuki volt, Maya imádta és jót játszottak együtt.