Nem egyszerű napokon vagyunk túl....Elköltöztünk. Örülök, hogy vége van a dolognak, nagyon nem volt már jó a se itt, se ott állapot. Mondanám, hogy megszoktuk a lakást, de mivel soha nem vagyunk itthon, ez nem teljesen igaz. A költözés napján Maya Edinával és Sophieval volt, lényegesen nehezebb lett volna lebonyolítani a pakolást, ha itt lábatlankodik. Délelőtt a Séta az autizmussal élőkért nevű rendezvényen sétált a lányokkal, ebédre pulykaleveset kapott, este pedig mentem érte és hazafelé megbeszéltem vele, hogy akkor most már máshová megyünk haza. Nem tiltakozott, bár a séta végén mindig elindulna lefelé, a régi úton.

Séta az autizmussal élőkért

Pár nap múlva megünnepeltük a 4. szülinapját. Hihetetlen, hogy már 4....

 Boldog szülinapot Babzsák!

Hétvégén elmentünk kirándulni Fruttiékkal Mayát ünnepelni, köszönjük a fini ünnepi vacsorát!

A héten újabb tapasztalatokat gyűjtöttek az állatorvosokkal kapcsolatban. Maya eredeti orvosa sajnos beszűntette a rendelését, egyik héten Angliában, a másik héten pedig Zuglóban dolgozik. Egyik sincsen túl közel hozzánk. Fájó szívvel, de lemondtam róla és ahhoz az orvoshoz kezdtünk járni, aki átvette a rendelőt. Nem volt egy jó ötlet. Kicsit csipásodott Maya szeme, a biztonság kedvéért elvittem hozzá, hogy nézze meg. Nagyon komoly szaruhártya fekélyt állapított meg, az utasításainak megfelelően óránként csepegtettem Maya szemébe, éjszaka is, ahogy mondta. Egy héten keresztül....a hét vége felé már kicsit megviselt, hogy óránként kell felkelnem. A kontrollon közölte, hogy Maya szeme rosszabb lett, én persze kiborultam, felhívtam a régi orvosunkat, szerencsénk volt, itthon volt.Másnap kivittem hozzá Zuglóba, majd egy alapos vizsgálat után közölte, hogy semmi baja Maya szemének...Megkönnyebbültem....Pár napra csak. Kedden indultunk dolgozni, de Maya nem igazán akart jönni. Kullogott mögöttem, leült, nem akart felállni...akkor már sejtettem mi van, de amikor le is feküdt a járdán teljesen kétségbeestem. Nem vagyok jó gazda....pánikba esek, sírok, kiborulok. Jött megint a szokásos: taxi, rohanás a kórházba ( a sofőrtől ezúton is bocsánatot kérek, amiért kiabáltam vele, hogy hajtson át a piroson), sírás. Nagy szerencsénk volt, ugyanaz az ortopéd sebész rendelt, aki egy évvel ezelőtt kezelte Mayát. Bőven rendelési idő előtt voltunk, de nem csinált belőle ügyet. Komplett neurológiai vizsgálat után kijelentette, hogy biztosan nem gerinc ezúttal, valószínűleg csak túlerőltette magát Maya. Estére már teljesen jól volt, másnap reggel már a galambokat kergette a Várban. 

15 évet öregedtem az elmúlt egy hétben...Egész jól bírok mindent, de ha Maya nincs jól, akkor kiborulok. "Nem szabad ennyire szeretni egy állatot"-mondta az egyik -maga is kutyás-tanítványom. Lehet. Én viszont csak így tudom szeretni a kutyámat. Gyerekként is pont így szerettem az első kutyámat, én így vagyok összerakva és ez nem is fog változni. Nem tudom Mayát úgy szeretni, hogy ő "csak" egy kutya. Nekem ő családtag.