Kutyátlanul...

vagyok a következő 9 napban. Maya rendes évi szabadságát tölti vidéken anyukámmal és a nagymamámmal. Napozik a kertben, labdázik, élvezi a kint-benti kutyaság minden örömét, ajtó sarkig nyitva, úgy jön-megy, ahogy úri kedve tartja. Én már kevésbé lelkesedem ilyenkor, nekem rosszabb nélküle, mint neki nélkülem. Szerintem :-) Szeretek kutyásnak lenni, soha nem érzem, hogy bármit azért ne tehetnék meg, mert kutyám van. Én a kutyás nyaralásokat, kutyabarát éttermeket, kutyás programokat és a kutyabarát munkahelyeket szeretem. Szeretem a kutyám társaságát, akkor érzem jól magamat, ha velem van. Nagyon üres most a lakás, kifejezetten rossz, hogy nem mászkál a lakásban, szájában a rózsaszín sütijével, nem szuszog a lábamnál majd ugrik fel hirtelen csóválva az utánozhatatlan Maya-arcával vigyorogva, hogy "Hééééé gazdi, idő van, nyomás le sétálni!" Egy dolog vigasztal: ő most ott van, ahol imád lenni és isteni dolga van :-) Én meg...vágom a centit míg újra itthon lesz és naponta 6-szor telefonálok, hogy biztosan jól van e :-)

"Mellesleg, ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni." (Weöres Sándor)