A kiképzőnk tanácsára próbálok annyi időt tölteni külön-külön Mayával és Fridával, amennyit lehet. Mayával könnyebb, a terápiás munkánk miatt Frida nem jöhet velünk a kórházba....aminek Maya módfelett örül.
Fridát ilyenkor bent hagyom az iskolában, szerencsére nagyon szereti a boxot, abban szépen alszik, amíg visszajövünk. Hál' Istennek nem rázza meg nagyon, ha egyedül hagyjuk, teljes nyugalommal veszi tudomásul, hogy mi megyünk, ő pedig marad. Maya nélkül is szépen sétál, erre nagyon odafigyelek az első naptól kezdve. Azt akarom, hogy egyedül is megállja a helyét majd és ne szokja meg, hogy Maya mindig ott van mellette. Ahogy a kiképzőnk mondta "Te legyél Frida gazdája, ne pedig Maya." Hétvégétől megyek Fridával oviba is, biztosan nagyon fogja élvezni. Az egyik régi kolléganőm nyitott egy kutyaiskolát, a világvégén, tőlem iszonyat messzire, de a kiképzőnk is ott dolgozik, kézenfekvő, hogy oda megyünk.
A szobatisztasággal is szépen haladunk,egyre kevesebb a benti kimenetel :-)
Hétvégén találkoztunk a Frutti-Mirna testvérpárral is, Frida odáig volt a boldogságtól,hogy játszhat végre valakivel :-) Maya is, de ő azért, mert végre valakivel tudott békés, nyugalmas egyetértésben sétálni ;-)
Fridával is alakul a békés, nyugalmas séta, feltéve ha a kicsi hajlandó egyenes vonalú, egyenletes mozgást végezni anélkül, hogy Maya fején ugrándozna. Ez nehéz, mert szegény Fridában időnként túltengenek az érzelmek, hirtelen rettenetesen boldog lesz, hogy együtt sétálunk, ezt próbálja kifejezni, amire kap egy irgalmatlan morgást az arcába....Ilyenkor 10 perc békés, nyugalmas séta jön, majd az egész kezdődik elölről. A reményt még nem adtam fel... ezért a lányok kaptak egy piros szívecskés, madárkás ikervezetőt a Bloompet-től. Nem szeretek 2 pórázzal operálni, mindig összegabalyodik, ezzel sokkal kényelmesebben tudunk sétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése