Ahogy nő Frida, úgy viseli el jobban Maya egyre több mindent tőle. Fejre ugrálás még mindig tilos, de azon kívül béke van. Maya az etalon, példakép, akit tűzön-vízen át követni kell. Frida végignézi mit gyakorolunk és egy idő után simán leutánozza. Úgy fekszik, ül, ugrik, ahogy Mayától látja.
A kosarat is tudja már tartani, ezt is Mayától leste el. Vettem neki egy pillekönnyű kosarat, azzal szoktunk gyakorolni. A kosár még nagyobb szinte, mint Frida, de hamarosan kinövi és kaphat igazit.
Persze nem csak a jó dolgokat tanulja el tőle...a porszívó az neki is rettenetes mumus, aki spánieleket eszik, fejvesztetten rohannak el előle mindketten. Fridának ezen kívül rettenetes még a fém csatornafedő is, amire utál rálépni, vonyít, ha szirénát hall és gyűlöli a hegedűszót...van a Lánchídon egy zenész, aki koradélután mindig ott zenél. Amikor először találkoztunk vele, Frida eléggé megijedt tőle (tény, eléggé hamisan játszott). Azóta mindennap benyomok neki a youtube-ról egy kis hegedűt. Mozart eléggé bejön neki, reggelente ezt szoktuk hallgatni, amíg készülődök:
Élvezzük az őszt, igyekszünk kihasználni nagy sétákra az utolsó napsütéses napokat. Hétközben csak a városban, hétvégén pedig igyekszünk valahová eljutni, ahol kevés ember van. A kullancsoktól rettegek, mindent teszek Mayára és Fridára, amit csak lehet, és folyamatosan nézem őket. Nagy rémálmom a babézia, de nem zárhatom be Mayáékat a lakásba, csak remélni tudom, hogy elkerülnek minket a kullancsok.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése