Imádom Mayát és Fridát, de ők nem a gyerekeim. Ők a kutyáim, se több, se kevesebb. Kutyás vagyok, vallom, hogy kutya nélkül nem élet az élet. De nem a gyerekeim. 100%-ig családtagok, de nem rakom rájuk a "gyerekpótlék"terhet. Nem csak azért, mert nem lenne tisztességes, hanem mert nem gyerekpótlékok számomra. Akkor is lenne kutyám, ha 12 gyerekem lenne. Akkor is szükségem lenne rájuk, arra a plussz valamire, amit csak a kutyáktól kaphatok meg.
Kutyás vagyok, amióta az eszemet tudom...Morzsi kutyával kezdődött minden a nagymamámnál, miatta imádom a négylábúakat. Ma is emlékszem arra a boldogságra, amikor mentünk látogatóba és Morzsi fogadott a kapuban. Lopkodtuk a kockacukrot a húgommal és vittük ki neki...tiszta szeretet volt nekünk ő és biztonság. Nem tudok olyan régre visszaemlékezni, hogy Morzsi ne lett volna ott. Halála volt az első igazán fájdalmas veszteségélményem. Aztán jöttek sorban a többiek, míg 12 éves koromban végre megkaptam az első "igazi, saját kutyámat". Hét évig könyörögtem érte a szüleimnek. Gyerek voltam, nem gyerekpótléknak kellett, csak azt éreztem, hogy kell egy kutya. Nagyon, indok nélkül. Ahogy most is. Kell, csak mert kell. Nem is lenne az igazi, ha meg tudnám indokolni, miért kell, miért kellenek.
Kutyásként akarok élni és remélem a gyerekeim is kutyások lesznek. Azt szeretném, ha Maya és Frida lenne az, aki nekem Morzsi volt. Szeretném, hogy megtapasztalják, milyen érzés egy állatot szeretni, hogy milyen érzés, amikor egy állat szereti őket. Szeretném, ha gondoskodást, toleranciát és felelősségtudatot tanulnának majd a lányoktól.
Egyszer olvastam valahol, hogy vannak retardált kutyások, akik még a munkahelyükre is viszik magukkal a kutyájukat. Nem vagyok retardált és viszem őket magammal. Mert vihetem, nem pedig azért, mert nem bírok egy percet sem nélkülük lenni. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizony néha-néha jó nélkülük menni a suliba, vagy bárhová "nemkutyás" programra. Kell az egészséges kapcsolatunkhoz, hogy legyünk távol is egymástól.
Kizárólag kertben soha nem tartanék kutyát és hiszem, hogy a megfelelő tartási körülmények mellett a lakásban tartott kutya sokkal boldogabb, mint egy kerti kutya. A falka törvényei alapvetően azt diktálják, hogy "legyünk mindannyian együtt" és nekem ebbe nem fér bele az én bent, a kutya meg kint. A megfelelő tartási körülmény számomra a sok sétát és közös programot jelenti (nem a 3x10 perc villámsétát éveken keresztül).
Maya és Frida nem a gyerekeim. A kutyáim. Azért szeretem őket, akik...a családtagjaim, a barátaim,a kollégáim, a kutyáim :-) Akik nélkül én nem én lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése