Lusta vasárnap

Vasárnap reggel terve volt véve egy nagyobb séta Fruttiékkal, ezt azonban a reggeli vihar meghiúsította. Mivel Maya esőben egyáltalán nem sétál, ezért a szokásosnál jóval tovább lustálkodtunk és csak fél 10 körül mentünk le sétálni. Akkor viszont már olyan meleg volt és annyira párás volt a levegő, hogy tényleg kész kínszenvedés volt sétálni. Kárpótlásul megkapta idei második, és egyben utolsó fagyiját.

Este találkoztunk a terápiás tanulókkal Fruttival, Kókusszal és Nellyvel a Városmajorban. Kíváncsi voltam, Maya hogyan teljesít a vizsgafeladatok gyakorlása során. Érdekes volt, hogy a helybenmaradás nagyon nem akart menni. Igazából ez soha nem volt az erőssége, már a BH vizsgára is nagyon sokat kellett gyakorolni. Ha dolgozik és a kórházban a gyerekek kérik tőle, hogy maradjon valahol, akkor megcsinálja rendesen, marad akármeddig, viszont ha úgy érzi, hogy "csak simán" gyakorlunk, akkor azt nem veszi komolyan egyáltalán. Ha visszafektetem, akkor is mondja a magáét. Jól visszadumál nekem, hogy minek kérek tőle ilyeneket. A másik nehéz feladat, a nagy mumusunk, a szeparáció volt. Ezt vizsga óta nem is gyakoroltam vele egyáltalán. Munka közben nincs olyan helyzet, hogy egyedül hagynám, így a szeparációja most is ugyanolyan volt, mint egy évvel ezelőtt: kampányszerűen nyűszített, hogy hol vagyok.
Ennek kapcsán kezdtem el gondolkozni azon, hogy miben is változott azóta, hogy aktívan dolgozik. Türelmesebb lett sokkal, ismeri a foglalkozások menetét, szinte már kitalálja a gondolataimat, rengeteg mindent nem kell már neki mondani, mert tudja, hogy mit,hogyan szoktunk csinálni. A temperamentumából adódó pörgés azért mindig megvan, új feladatot pl. csak lassan tudok beépíteni a foglalkozásokba, mert azokon a tőle megszokott módon gyorsan túl akar lenni. Mostanába kezdtem el a kosarat vinni az órákra, ezt nagyon sokáig félúton eldobta, úgy jött vissza, kellett legalább 3 foglalkozás, hogy viszonylag stabilan, 98%-osan hozza. A régi feladatokban viszont már teljesen megbízható, szerintem kívülről tudja, hogy mi után mi következik. A gyerekeket mindig is imádta, ezzel soha nem volt gond nála, de önmagától soha nem maradt benne egy helyzetben, csak ha én kértem. Mostanában már viszont az egészen  pici, totyogó gyerekeknek is szépen megáll, sőt hanyatt is dobja magát. Ilyen még akár egy fél évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Tényleg érdekes látni, ahogy változik a személyisége.