Maya és barátai újra a Bátor Táborban jártak :-) Ezúttal kisebb gyerekek voltak, 10-12 évesek. Nagy szeretettel fogadtak minket, igazán megható volt, ahogy örültek a kutyusoknak. Maya miatt kicsit aggódtam, a tábor előtti délután a pszichiátrián dolgozott a gyerekekkel, ahol eléggé kifáradt, nem igazán tudtam, hogy mennyire lesz képes koncentrálni. Persze ismét bebizonyította, hogy sokkal többet bír mint ahogy azt én gondolom. Emlékszem, még amikor csak készültünk a vizsgára, Eszter mondta, hogy idővel már abból fogja tudni, hogy megyünk dolgozni, ha ráadom a hámját. Akkor ez még eléggé hihetetlen volt, ma viszont már a hám az utolsó mozzanata a készülődésünknek, mert amint rajta van, rohan az ajtóhoz és sír, hogy menjünk már. Délelőtt még átjött Anna, szépen kitrimmelte és megfürdette Mayát (aki ezt persze borzalmas tortúrának érezte), hogy igazán királylányos legyen a gyerekeknek :-) Kozmetika után Plüsiéknél találkoztunk a többiekkel és együtt mentünk Hatvanba. Kicsit összeszorult a szívem, amikor láttam Maya örült a többi kutyának. Biztos, hogy szeretné, ha lenne kutyatársa, de persze csakis olyan, aki tud viselkedni (= úgy, ahogy az Maya szerint helyes ;-)) Kevés kutyát visel el maga körül, ez tény. Utálja az ugrándozó, bolondosan viselkedő kutyákat. A segítőkutyákkal viszont remekül kijön, láthatóan élvezi a társaságukat, de azért, mert nyugodtak, nem zavarják a köreit és normálisan, udvariasan közelítenek hozzá. Kivételes helyzetben vagyunk, a kutyák 80%-a képzett segítőkutya, akikkel találkozunk. A maradék 20%-ba tartoznak azok, akiket Maya 8 hetes kora óta ismer, illetve azok, akikkel utcán, erdőben összetalálkozunk (de őket kikerüli).
A tábor után a szüleim elvitték Mayát vidékre magukkal, most ott pihen. Amikor visszatér, rögtön az állatorvosnál kezdünk, meg kell újítani az egészségügyi igazolását és még egy vérképet is akarok nézetni neki( ezt már csak magamnak, hogy tudjam, minden rendben van az egészségével).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése