Rítusaink

Pár napja megvettem Csányi Vilmos "A kutyák szőrös gyerekek" című könyvét, mindenkinek tudom ajánlani, akit kicsit is érdekel a kutyák viselkedése.

Van benne egy rész, ami különösen megfogott. A kutyák (és gazdáik) rítusaival kapcsolatosak. Elkezdtem átgondolni a mi rítusainkat is, amik csak ránk jellemzőek. Ezek annyira dolgok, amikre én már nem is figyelek, fel sem tűnik, de egy idegennek furcsák lehetnek.

1. Reggel, ébredéskor mindig meg kell szeretgetni, majd ráfekszik a párnámra, amíg készülődök. Úgy csinál, mintha aludna, megvárja, hogy leoltsak minden lámpát és csak akkor hajlandó elindulni, amikor már a kulcs is a zárban van és szólok neki, hogy otthon hagyom, ha nem jön azonnal.

2. A Várban van egy "tobozos utcánk", itt mindig keresni kell egy tobozt és eldobni neki. Előrefut, megáll előttem és nézi a lábamat. Ez két dolgot jelent:

- van a szájában toboz, ilyenkor ha megkérdezem tőle "Mit találtál?" akkor nagy viháncolva elfut, jól láthatóan eldobja a tobozt - játszani kell.

-nincs a szájában toboz, azaz keresnem kell egyet - játszani kell.

Ősszel ez a játék gesztenyével megy.

3. Van egy koreográfiánk a hazaérkezésemre is. Maya soha nem rohan oda hozzám, amikor hazamegyek, hanem berohan a szobába és ráugrik az ágyamra. Ül, csóvál, megvárja, hogy odamenjek hozzá, a két mellső lábát ráteszi a vállamra és a fejét belefúrja a hajamba. Kutyanyelven elmondja, hogy mi történt vele, amíg én nem voltam otthon. Nyüszít, nyög, morog, én végigkérdezem a napját, aztán leül elém, ugat egy sort és zárásképpen hoz valami játékot. Ez az egész legalább 10 percet vesz igénybe, minden körülmények között végig kell menni minden egyes fázison, csak akkor indulhatunk el bárhová. Akkor is el kell játszani, ha a szemetet viszem le 5 percre, vagy ha x órát nem voltam otthon.

4. A nyelviskolában addig marad bent az óráimon, amíg szükségem van rá. Ha nincs feladata, akkor kinyitja az ajtót (rosszul záródik, gyakorlatilag ki tudja lökni)  és kimegy a recepcióra bandázni.Szuper helye van, mindent és mindenkit szemmel tarthat, tudja, hogy én be vagyok zárva egy szobába, ahonnan nem tudok anélkül távozni, hogy ő azt ne venné észre. Általában 40 percet van kint, ha be akar jönni, akkor felborítja az ajtó előtt lévő papírkosarat. Először szerintem véletlenül csinálta, de én remekül ráerősítettem azzal, hogy kinéztem, mégis mit csinál, ő bejöhetett, teljesült a szíve vágya. Egy-két ilyen után ez mát egyezményes jel: borul a papírkosát = nyílik az ajtó. 10 percnél többet nincs bent, üldögél az ölemben egy kicsit (gondolom bocsánatot kér, amiért nélkülem is nagyon jól érzi magát odakint), majd megint kilöki az ajtót és távozik. Az utolsó 45 percet viszont mindig bent tölti a teremben (szerintem addigra elfárad és nyugodtan akar aludni).

Folyt. köv. :-)