Mayával pénteken megint meglátogattuk a gyerekeket az onkológián. Frutti sajnos nem tudott velünk jönni Nóri betegsége miatt, hiányoztak nekünk nagyon. Nagyon szeretünk velük dolgozni, Fruttit imádjuk mindketten, Nórival pedig nagyon hasonlóan kutyázunk.
Vicces volt, ahogy Maya végig "stréberkedett" a foglalkozás alatt :-) 100%, hogy ezt Frutól leste el. Hozta a kosarát ha kell, ha nem, leste minden kérésünket, de hozta a szokásos "virgonc" formáját. Maya egy bohóc, mindig mindenkit meg akar nevettetni és teljesen jól van ez így. Ahogy néztem munka közben, arra gondoltam, mekkora ajándék, hogy teljesen rábízhatom magamat. Emlékszem, amikor kedves barátnőnk, Lázár Kati először találkozott vele/velünk, azt mondta "Engedd meg magadnak, hogy megbízz benne. A legnagyobb ajándék, amit egy kutyától kaphatunk, hogy összefonódik a lelkünk vele." Maya akkor volt 10-11 hetes...nem értettem Kati mire gondol. Nagyon élt még bennem az előző kutyám emléke, akinél gyakorlatilag folyamatos készültségben kellett lenni a dührohamai miatt, el sem tudtam képzelni milyen érzés teljesen megbízni egy kutyában. Nagy falat kellett Mayának ledöntenie ilyen szempontból, az áttörés valamikor félúton a terápiás vizsgára készülés felénél jött el. Nehéz dolga volt szegénynek, alaposan meg kellett küzdenie a múlt szellemeivel. Sokat köszönhetek neki....Nem tudnék magamnak jobb kutyát elképzelni. Őszintén kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg, legalább egyszer, hogy milyen érzés az, amikor a lelke összefonódik egy kutyáéval. A KUTYÁÉVAL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése