Kihasználva a mai csapadékmentes időt elmentünk a lányokkal a Gellérthegyre. Mi szétfagytunk, ők élvezték viszont a majdnem 3 órás sétát nagyon.

Maya alszik,én szelektálok. Tegnap két zsáknyi kacatot dobtam ki,amiket már nem akarok az új lakásba magammal vinni. Nem is értem,hogyan tudtam ennyi mindent felhalmozni. Pedig nem is vagyok vásárlás mániás, a "shoppingolás" kifejezettem irritál (még a szó is). És nem is szeretek tárgyakhoz kötődni. Most viszont a lakás különböző pontjain bukkanok rég nem látott dolgokra és nem hiszem el,hogy ezeket én tényleg megvettem. Sosem használt kutyajátékok pl. Ezeket elajándékozom, Maya soha az életben nem fog velük játszani. A Gloriától Ausztráliából kapott muffinja, Nóri karcsonyi hóembere és a színes fonott labdája maradnak a kedvencei. A pakolás közben rájöttem, hogy a kutyák született buddhisták: a jelenben élnek,boldogok azzal,amilyük van és nem aggódnak a jövő miatt. Én persze már éjjelente olyanok miatt kelek fel háromszor,hogy:

1. Mit fog csinálni Maya a költözés napján?- Megkértem Nórit, hogy vigyázzon rá aznap, szóval elméletileg Fruttival fog viháncolni,míg én a bútorszállítókat instruálom.

2. Mennyi idő lesz, míg megszokja,hogy máshol lakunk? - Szerintem 1 nap,nem igazán fogja megborítani a dolog.

3. Lesz vajon szeparációs szorongása,ha az új helyen egyedül hagyom? - Szerintem nem,de persze szokás szerint túlpörgöm ezt a dolgot is.

4. Vajon lesznek kutyagyűlölők a házban?- Horror történeteket lehet hallani/olvasni arról, hogy a ház pár lakójával milyen összetűzések lehetnek a kutya miatt. Mi itt most nagyon el vagyunk kényeztetve, ez egy igazi kutyás ház,minden emeleten legalább 2 kutya van. Az új háznál végzett terepszemle során megállapítottam,hogy a gondnoknak is van kutyája,szóval elméletileg nem lesz gond. Különben sem értem,miért tartok ettől,Mayát eddig egy kivétellel mindenki szerette. Az az egy meg már régen nem része az életünknek.