Gyakorlás

Hétfőn megint Eszterrel gyakoroltunk, május 30-án lesz a gyakorlati vizsgánk. Nagyon tanulságos volt...A kutyákkal alapvető probléma nem volt, én mégis úgy éreztem magamat mint tavaly ilyenkor a BH előtt. Elégedetlen voltam magammal, mert nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna. Mayára nem haragudtam, ha valami nem megy, akkor az miattam van...Maya ezt gyönyörűen meg is mutatta, amikor Eszterrel ment a padon. Rá szépen figyelt, nyugodtan ment vele. Súlyos volt, amikor előbb nézett Eszterre, mint rám, hogy "akkor most mi van?"...Hétfőn este és kedden sok mindent át kellett gondolnom. Pár hónapja bizonyos helyzetekben nem megfelelő tanácsot fogadtam el a kutyám irányításával kapcsolatban és ez a mai napig meglátszik. Maya imádja a gyerekeket, de ha izgatott kicsik közelítik meg, akkor attól teljesen bepörög és csak játszani akar, pörög-forog, bohóckodik. Nem megfelelő viselkedést társított egy korcsoporthoz, most ezen kell vele dolgozni. Eszter tanácsainak köszönhetően túljutottam a mélyponton és már nem látom olyan sötéten a helyzeten. Most csak azt sajnálom, hogy ez az egész ennyire le tudott húzni. Az élet megint megmutatta, hogy mennyire fontos az embernek az ösztöneire hallgatnia és nem szabad ész nélkül mindenféle tanácsot elfogadni. Ami az egyik kutyánál beválik, a másiknál nem. Nem kis robotok ők, akiken megnyomok egy gombot és máris úgy viselkednek, ahogy én szeretném. Hónapokkal ezelőtt is tudtam, hogy Mayának meg kell mondani, hogy mikor mit csináljon, akkor lehet vele rendesen dolgozni.  Ha hagyom hogy menjen a saját feje után, akkor ő 100%, hogy játszani akar mindenkivel. Ma már nem hagynám, hogy bárki olyat tanácsoljon a kutyámmal kapcsolatban, amiről tudom, hogy nem fog működni nála. Tanultam, de nagyon sajnálom, hogy ennek Maya itta meg a levét. Nem igazán voltam ott, amikor neki irányításra lett volna szüksége. Ez soha többé nem fog előfordulni.