Bár nagyon izgultam, azért úgy érzem, hogy most sokkal kevésbé uralkodott el rajtam az idegesség, mint annak idején az engedelmes vizsgánál, és ez Sophie-nak is jót tett. Az engedelmes feladatokat nagyon szépen csinálta, a tömeges üdvözlésnél azért elbizonytalanodott, de sejtettem, hogy neki ez lesz az egyik, ha nem a legnehezebb feladat. A májkrémes kenyér csábításának is sikerrel ellenállt, és a szeparáció is szépen ment. Visszanézve a kezdetekre, most látom csak igazán, hogy mennyit tanult és fejlődött és mennyire jót tett az önbizalmának a képzés. Ezt egyre több hétköznapi szituációban is tapasztalom és nagyon hálás vagyok Eszternek, aki kezdettől fogva bízott Sophie-ban, ami hatalmas segítség volt nekünk!
A dicséret titeket illet, én csak ráéreztem, hogy ki a rejtett tehetség. Végülis ez a pedagógia, nem? ;)
VálaszTörlés