Szóval Cesar...

ha egy szóval kéne jellemezni, akkor azt lehetne mondani hogy isteni volt...Nagyon tetszett, hogy mindenféle sallang, misztikus körítés nélkül szemléltette a dolgokat. Egyszerűen, érthetően magyarázta el, hogyan lehet egy kutya kiegyensúlyozott. Nem az "ül-fekszik-marad" szemlélet szerint beszélt viszont tényleg az jött át, hogy szívügye a kutyák boldogsága.
A színpadon azonban történt valami, amit teljes megdöbbenéssel néztem. Egy gazdi vitte fel a labradorját, aki állítása szerint labdamániás volt....hát ezt a kutyát ott semmilyen módon nem tudták rávenni, hogy bármiféle érdeklődést mutasson a labda iránt. Próbálkoztak saját játékkal, idegen játékkal, egy segítő szó szerint a kutya orra előtt pattogtatta a labdát, de semmi reakció...Cesar szerint idegen környezetben sok esetben még a mániás kutyák sem "mutatják meg a mániájukat" mert az új környezeti ingerek elvonják a figyelmüket. Maya simán játszik bárhol, bárkivel, de csakis saját labdával. A terápiás vizsgán a saját tárgy apportja után miután eltettem a játékát képes lett volna megkeresni, le kellett állítani. Ha látja hogy én teszem el, akkor nincs semmi baj...ellenkező esetben képes lenne addig futni és keresni, amíg össze nem esne. Azt azért láttam én is, hogy nagyon rá van kattanva a labdájára, de nem gondoltam volna, hogy ez MÁNIA....nem követeli ki tőlem, ha látja hogy elteszem, akkor belenyugszik, otthon nem veszi le az előszoba asztalról, de mi még labdát az életben nem vesztettünk el....40-50 centis hókupacból simán előássa, Egerben pedig képes nem enni, nem inni, ha folyamatosan nála van a labda. Nem tudom, hogy ez már tényleg mánia e, mindenesetre nem fog neki ártani, ha Cesar tanácsai alapján labdázunk. Csak 3-4-szer dobol el neki a labdát és dupla annyi ideig "várakoztatom" = nem labdázunk hanem sétálunk. Ritkábban kap labdát és most "több ideje van" társasági életet élni a többi kutyával. Azt hiszem használ....1.5 éve nem láttam kutyával játszani, most meg ő hívja játszani a többieket....


Megkésve, de azért én is csatlakozom Cesar méltatásához :-)) Engem a természetessége nyűgöz le, nincsenek "allűrjei", ugyanakkor nagyon szellemes és szórakoztató az előadása, igazi élmény hallgatni! Ami nagyon megszívlelendő volt Sophie vonatkozásában az a séta, mert a húzással bizony gondunk szokott lenni. Cesar előadásán is volt egy "sétáltatási problémás" kutya és persze itt is kiderült, hogy alapvetően a gazdi hozzáállásának kell változni a pozitív változás érdekében. Vagyis, nekem kell mindig következetesen ragaszkodni a szabályokhoz...hát ebbe azért még bele kell nyomnom némi energiát, de máris tapasztalom az előrelépést :-)))