Rádióztunk :-)

Tegnap a Mária Rádióban szerepeltünk Zsanival és Julival, az alapítvány életét és kutyáink munkáját mutattuk be. Izgalmas volt nagyon, még soha nem jártam rádióban, de szerintem a lányok sem :-) Maya rögtön feltalálta magát, bár ő mindenhol jól érzi magát. Érdekes volt látni Chili és Maya között a különbséget....Chili az igazi, "klasszikus" segítőkutya (Zsani hallókutyája), amikor ő dolgozik, akkor visszafogott, Zsanira figyel 100%-ban. Mayának mint terápiás kutyának viszont mindenkivel barátságosnak, közvetlennek kell lennie. Chili feküdt, Maya jött-ment, haverkodott mindenkivel. Ha a helyzet és az emberek nem igénylik, akkor nem fegyelmezem túlságosan, mert ő csak azt csinálja, amire kicsi korától folyamatosan ráerősítek: legyen nyitott, közvetlen, barátságos, hisz a terápiás foglalkozásainkon ezek a tulajdonságok kiemelten fontosak. Az interjú alatt Chilivel végig aludtak, a műsor végén nem volt egyszerű szóra bírni őket, hogy köszönjenek el a hallgatóktól :-)

Megható volt, ahogy Maya megörült Zsaninak....ő masszírozta amikor tavaly lebénult, Maya rögtön ment is hozzá egy kezelésre. Februártól remélem rendszeresen tudom majd vinni megint Zsanihoz gyógytornára, nagyon kell neki. A január nagyon zsúfolt most nekünk. Szervezem Maya terápiás csoportjait és a nyelviskola dolgait is át kell vennem, hogy februárban már kicsit jobban képben legyek az adminisztrációt illetőleg, emellett még a régi munkahelyemen is dolgozom,át kell adnom a feladataimat az utódomnak.Erre jön rá a heti 16 óra tanítás, 3 munkahely között ingázok. Maya egy hős, nagyon jól viseli ezt a hektikus időszakot. Szerencsére azért már látom a fényt az alagút végén, még egy hét és könnyebb lesz :-) A kosarát már beköltöztettem a suliban az asztalom mellé :-) Ma reggel gondolkoztam azon, hogy mekkora szerencsém van Mayával...nagyon megkönnyíti a dolgomat, hogy ennyire rugalmas és bármilyen helyzethez képes villámgyorsan alkalmazkodni. 8 hetes kora óta jön velem tanítani és az eleje nagyon nehéz volt....Ott volt a csoportom + egy babakutya, aki nem volt szobatiszta. Nem tudom, honnan tudta, hogy viselkedni kell, de soha nem volt vele semmi gond az órákon, egyszer sem pisilt vagy kakilt be. A gyenge láncszem én voltam, nem ő...Kihívás volt úgy tanítani, hogy óráimat is rendesen megtartsam, de közben a kutyára is figyeljek. 3 hét kellett, hogy mindketten belerázódjunk az új helyzetbe. Maya nagyon hamar megtanulta, hogy 50 perc egy óra, ez neki 48 perc nyugit jelent és 2 perc ébredezést, nyújtózkodást. Amíg kicsi volt,addig nem engedtem ki a teremből, most már viszont nem csinálok belőle ügyet, ha időnként kimegy egy ellenőrző körútra a suliban. Jár egyet és visszajön pár perc múlva. Jó érzés, hogy teljesen megbízhatok benne, mert tudom, hogy minden helyzetet megfelelően tud kezelni. Rengeteg munka van abban, hogy idáig eljutottunk, de minden egyes perc megérte, amit a kutyasuliban töltöttünk, vagy amit a vizsgákon izgultam végig.