Eljött az a hét, amikor Maya nem jön velem dolgozni. Egyszerűen túl meleg van és nincs szívem utaztatni a városon keresztül. Ma elkezdődött a nyári intenzív kurzusom, hetente kétszer délelőtt is a budai iskolánkban tanítok, ami csak 10 percre van a lakásomtól. Ha nem mentünk volna délután a kórházba terápiás foglalkozást tartani, akkor még oda sem viszem magammal. Annyira melege volt, hogy konkrétan semmit nem csinált a kórházban...eldőlt és úgy maradt. Aki ismeri Mayát, az tudja, hogy ez nem jellemző rá, pörög folyamatosan...Ahogy öregszik egyre nehezebben viseli a kánikulát, a tavalyi bénulása után pláne.Van már nyári hűtő takarója, nekünk nagyon bevált, Maya imádja, most hűtőkendőt rendelek neki a héten. Úton hazafelé én is majdnem hőgutát kaptam a metrón, Maya is készen volt. Minden megállónál ki akart szállni, a Deákon szó szerint kimenekült a kocsiból és elterült a peronon. Képtelen volt felkelni, eldőlt, mint egy zsák. Ivott a kórházban is, úgy indultunk el, hogy bevizeztem a nyakát, a füleit, a hasát, az a majdnem 12 perc a metróban mégis eléggé kikészítette. Nem is értem, hogy képesek emberek még ilyenkor is bent hagyni a kocsiban a kutyájukat, vagy kikötve a bolt elé...Szóval most újra hajnalban sétálunk és nagyon késő este, amikor már hűvösebb van.