"Ugye megmondtam,

ha jól neveled a kutyádat, akkor soha nem kell csalódnod benne?"- írta pár napja Maya kölyökkori képzője. Tényleg mondta, de akkor még hittem is, meg nem is...Tegnap a városban összefutottunk a kórházból az egyik nővérrel, aki így mutatta be Mayát a férjének "Ő nem kutya, ő egy angyal, akit azért küldtek, hogy a sötétségben élőket kivezesse a fényre. Vele jobb a világ." Ennél szebben még soha, senki nem beszélt Mayáról...Köszönöm.

"Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csakhogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen."

George Graham Vest