Pár hete egy olyan kisfiúval találkoztunk, akinek meghalt az anyukája és a temetés óta nem hajlandó róla beszélni. Reggel hezitáltam, vigyem e Fridát is a kézenfekvő "anya-lánya" viszony miatt Mayával. Végül mindketten jöttek velem és végül kiderült, ez volt a legjobb. A kisfiú emlékbe szeretett volna egy képet a lányokról és megkértem, ültesse őket oda, ahová szeretné. "Az anya üljön ide, a kislánya meg mellé, mert minden gyerek helye az anyukája mellett van. Nekem már nincs anyukám, neked van?" Így kezdtünk el beszélgetni az anyukájáról, akinek a kedvence a csokifagyi volt és nagyon szerette a kéket. Beszélgettünk a halálról, mi van utána, Frida vajon hogy viselné, ha
egyedül maradna, Maya hol lenne, ha meghalna és "még a halálból is
szeretné Fridát?" Végül abban maradtunk, hogy mindegy hol lenne, akkor
is örökké szeretné Fridát.A hétvégi kiállítás után kaptam egy nagyon kedves levelet Frida apai nagymamájának ( Ceria in Blue Black Petrs "Kery") gazdájától. Megtudta, hogy Frida terápiás kutyának készül és meghatódott, mert Kery is az volt, sajnos pár éve autóbalesetben meghalt. Halmozottan sérült gyerekekkel dolgozott, a gazdája nagyon örült, hogy az unoka továbbviszi a nagyi örökségét.
Frida nagymamája Kery
A brno-i kiállítást még mindig nem pihentem ki, kéne egy egész napos alvás. Szerencsére idén már csak holnap dolgozom, utána ránk tör a téli szünet :-) Nem nagyon akarok mást januárig, mint aludni és jó nagyokat sétálni a lányokkal. Érdekes év volt 2013, tavaly ilyenkor álmomban sem gondoltam volna, hogy két kutyám lesz és "családi fotóként" ilyen képek fognak készülni :-)
Nina-Maca-Lea-Frida-Piri-Raven


Ez nagyon jó bejegyzés lett! :) Nagyon tetszik! Kellemes Ünnepeket kívánunk : Lili Ithen Adri :) ♥
VálaszTörlésKöszi szépen Adri! Boldog Karácsonyt nektek :-)
VálaszTörlés