"Olyan végletek férnek el az emberi szívben, amit nem lehet kifejezni, csak érezni tud az ember!"
Ilyen hétvégénk volt. Péntek-szombat a Fehován voltunk kiállításon, Fridát neveztem. Ropikutya, nagyon vékony és rendkívül energikus, mint megtudtam :-) Ez utóbbinak én kifejezetten örülök, egy kölyökkutya legyen aktív, az a dolga :-) Anno Anitának azt mondtam, hogy Maya mellé nekem egy kifejezetten lassú, -20-szal működő kutya kell, mert a nagyságos asszony folyamatosan pörög. Ma már én is belátom, amit Anita akkor mondott: "Nem való neked a lassú kutya, te sem olyan vagy."-igaza volt. Frida visszafogottabb ugyan, mint Maya, de neki sem kell a szomszédba menni egy kis gyorsítóért. Persze nem bánom, sőt :-)Miután a hétvége első részében alámerültünk a külső szépség világában, vasárnap Törökbálinton jártunk a Tábitha gyermek hospice házban egy nagyon beteg kisfiúnál. Maya a szokásos módon berobbant, hozta a "na itt aztán senki nem lesz szomorú, megjött Maya királynő" formáját. Sokszor leírtam már, de imádom, ahogy dolgozik, ráérez, hogy mit kell tennie. Nagyon önálló kutya, szeret szabadon, önálló döntéseket hozva dolgozni. Én pedig ráhagyom, mindig tudja, mit kell tennie. Sokkal jobb ötletei vannak, mint nekem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése