Régi szép idők?

Ma délután a tesóm elvitte a szüleimhez Fridát...gondoltam jófej leszek, mi holnap délelőtt úgyis dolgozunk Mayával, ne maradjon itthon egyedül. Amúgyis megyünk délután majd. Mi meg Mayával csinálunk egy "csak mi ketten péntek estét". Csak mi ketten vagyunk....de már nem olyan, mint régen volt....

Hiányzik valaki...Senki nem trappol a lakáson át és ugrik a nyakamba, amikor felveszem a cipőmet.Senki nem kucorodik össze a lábamnál. Senki nem lopja el a zoknimat és viszi be a helyére. Senki nem ugrik be az ágyba csukafejessel, mielőtt elmenne aludni.


Nem számítottam rá, hogy ennyire fog hiányozni....Maya itt van, de nem találom a helyemet. Frida először alszik nélkülünk a szüleimnél, akik tudom, hogy imádják, vigyáznak rá....de akkor is...Mi nem vagyunk ott és ő nincs velünk. "Kiskalács-zoknitolvaj-FriduccsiMiduccsi" nélkül már nem teljesen a falkánk. Nem volt egyszerű összekovácsolni a mini falkánkat, rengeteg munka van benne, lesz is még benne, de "emberkutya család" vagyunk már.

Visszaszámolok, alig várom, hogy holnap megöleljem és érezzem a Frida-illatot.