Monday

Tegnap egész nap úgy rakosgattam a könyveimet, mint sok-sok évvel ezelőtt, mikor még teljes állásban tanítottam....a vasárnap délután mindig a készülésé volt. Most, mintha nem telt volna el olyan sok év, ugyanúgy készültem. Furcsa nagyon. Jó is, ugyanakkor szívszorító. Annyi minden történt...december óta kerülget Amerika megint. Olyan emberek találnak meg a világ másik végéről, akikről azt gondoltam, hogy már régen elfelejtettek...Tanárok, kollégák, akiknek valamiért az eszükbe jutottam. Mindjárt 5 éve, hogy visszatértem, pont ennyi ideig állt nekem az idő....Február 1-től ketyeg újra a lelki órám. Érdekes az élet, Amerika előtt az utolsó pillanatig tanítottam, február 1-től szűnt meg a munkaviszonyom...az új iskolával a szerződésemet február 1-jén írtuk alá.Szinte felfoghatatlan az a sok év, ami közben eltelt,de semmit nem csinálnék másképp.Hiszek benne, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kellett.

Maya pótanyukájának és legjobb barátnőmnek, Glorianak nagyon köszönöm az új (?) kezdetet köszöntő virágot :-) Gloria most Kanadában van, nagyon hálás vagyok neki,hogy onnan is gondolt ránk :-) Vele akkor találkoztam,amikor visszatértem Magyarországra és elkezdtem tanítani az egyik budapesti nyelviskolában. Gloria volt a "trénerem", aki megtanított a nyelviskola speciális tanítási módszerére.

A kutyával munkába járás felvetett egy olyan problémát, amire eddig nem gondoltam.Mit reggelizzen a jószág? Nem is inkább a mit,hanem hogy legyen nálam kutyakaja. Meg tál,amiből eszik. Egy kutyabarát munkahelyre az ember nem csak elviszi a kutyáját,hanem konkrétan be is kell, hogy költöztesse: fekhely, itató/etetőtál + ennivaló. Most is kifejezetten jól jött az összecsukható szilikonos tál, amiből Mayának kettő is van, annyira szeretem.

 8-ra járunk dolgozni és a ma reggeli indulás nem volt túl könnyű. Délután megyünk a kórházba a gyerekekhez, utána rohanunk be a suliba az esti óráimra. Össze kellett pakolni a terápiás foglalkozásra szánt felszerelését,a saját dolgaimat és induláskor jutott eszembe, hogy még reggelit is vinnem kell Mayának. Ő mindig séta után eszik, semmi értelme nem lett volna előtte megetetni,ugyanúgy várta volna itt a reggelit. Nem kevés cuccal indult ez a hét....Nem tudom,hogy mások hogyan viszik terápiás foglalkozásra a kutyájukat, de nekem mindig kell egy külön táska Maya dolgainak. Szerintem egyértelmű melyik az övé :-)

Maya helyét viszont át kell gondolnom,erős vonzalmat mutat a kanapé iránt a suliban...ami fekete,így egy 80%-ban fehér kutyával összeférhetetlen ;-)