Rohamléptekkel közelít március 5. is...felfoghatatlan, hogy egy éve bénult le. A szívem ma is összeszorul... kitörölhetetlenül beleégett a memóriámba az a pillanat, ahogy boldogan fut a labda után, majd összeesik és vergődik a földön. Sokszor elnézem, ahogy sétál, fut, csóvál, jön-megy és mindig hálát adok annak, aki odafent van, hogy ennyire szeret minket. Március 5. idén kedd, otthonmaradós nap lenne, de aznap biztos jön velem dolgozni és extra nagyokat fogunk sétálni.
A költözésre való tekintettel elkezdtünk ismerkedni a vári kutyákkal. Eddig inkább a Tabánban és a Várkertben mozogtunk, most viszont kénytelen lesz Maya a többiekkel is megismerkedni. Sok a nagy kutya...a nagyon nagy kutya...viszont lehet Mayánál a sokk-terápia fog működni. Bedobom a mély vízbe, nem lesz más választása, mint megszokni az óriási kutyákat. Talán mégsem olyan reménytelen eset, a suli mellett lakik egy óriási moszkvai őrkutya, akivel már egész jól összeszoktak. Az új házunk mellett felfedeztem egy szép nagy parkot....gyakorlatilag csak 4 éve sétálunk el mellette napi szinten. Nem is értem :-)
Tegnap kis kerülővel sétáltunk át az esti óráimra,el kell kezdenem nekem is hozzászokni a gondolathoz és érzéshez, hogy hamarosan máshol fogunk lakni. Lassan el kell kezdenem pakolni, szelektálni. Kíváncsi vagyok, Maya hogyan fogja viselni, hogy minden felfordul, viszik az összes berendezést. Van egy olyan érzésem, hogy iszonyatosan fog neki tetszeni, simán levezényli majd, hogy mit, mikor, hová tegyenek. Hétfőn hoztak a suliba egy hatalmas fénymásoló gépállatot, hatan hozták fel. Maya végigdrukkolta az egész folyamatot, nagyon tetszett neki, hogy "helyzet van"....a cipekedős emberek mondjuk már kevésbé voltak lelkesek szerintem, hogy egy rózsaszín nyakörves kutya próbálja őket rávenni arra -miután majd' megszakadtak a fénymásolótól-, hogy dobják el neki a rózsaszín játékát ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése