....hogy valami új kezdődjön el. Nagyon hosszú volt ez a hét, rengeteg minden történt. Elbúcsúztam a régi munkahelyemen és másnap már Mayával mentem dolgozni a "régiúj" helyemre. Mindenki nagy szeretettel fogadta, ő pedig élvezte, hogy a figyelem középpontjában lehet. Bement minden terembe, köszönt minden diáknak és tanárnak, majd elkezdtük tanulni, hogy a kaputelefonra itt nem kell jelezni.
Az esti óráim a másik épületben vannak, ott már nem jelez, ha csengetnek, itt viszont még tanulni kell. Otthon sem szeretem, ha ugat, ha jön valaki, de nagyon nem dimenzionálom túl a kérdést, viszont az iskolában nem akarom, hogy bárkit is zavarjon. Még egy darabig hosszú napjaink lesznek, reggel 8-tól este 8-ig, két épületben és kedden láttam rajta, hogy elfáradt. Az esti óráimra így nem is vittem magammal, hazahoztam inkább. Folyamatos jövés-menés van a suliban, nem tud úgy pihenni, ahogy itthon. Kedden és csütörtökön úgy döntöttem,hogy nem viszem magammal délelőtt, csak délután viszem be a suliba. Nekem az a legjobb, ha mindig velem van, de látom rajta, hogy sok neki. Rengeteg inger, zaj, új ember stb., elfárad. Ráadásul lelkileg neki is megterhelő volt az elmúlt két hónap. Különböző okok miatt én sem voltam a helyzet magaslatán és Maya ezt nagyon nehezen viseli. Kb. 1.5 éve vettem észre rajta először, hogy tökéletesen visszatükrözi a belső lelkiállapotomat. Az akkori történések hatására 2 hétig feküdt, kedvetlen volt, sétánál is csak vonszolta magát, láthatóan nem volt kedve semmihez. Amikor kezdtem egyenesbe jönni, akkor jobb kedvűbb lett ő is, újra az a vidám kiskutya lett, aki mindig is volt. Nagyon kell vigyáznom, mert a legapróbb lelki instabilitásomra is reagál. A magam baját elviselem, de az ő szenvedése ezerszer rosszabb nekem, mint bármi más. Nem könnyű 1-2 hónap áll előttünk, tudatosan kell figyelnem arra, hogy Maya ebből a legkevesebbet érezze meg (legalábbis meglegyen az illúzióm). Angolban van a "spend quality time with someone" kifejezés, ami nagyjából annyit jelent, hogy minőségi időt eltölteni valakivel. Maya nem az a kutya, akinek elég a napi 4 séta meg az, hogy feküdhet az asztalom alatt, amíg dolgozom. Nagyon igényli a rendszeres napi foglalkozást. Úgy döntöttem elkezdünk járni megint gyerekkori kiképzőjéhez, Verához hétvégente. Nagyon szeretem, Maya pedig egyenesen rajong érte. Vera a magyar agility csapat kapitánya, nagy szívfájdalmam, hogy Maya gerince miatt nem tudunk hozzá járni edzésekre. Engedelmes és ügyességi képzésre viszont igen :-) Nagyon várom már a foglalkozásokat. A jövő héttől sűrűbben megyünk már a kórházba is a gyerekekhez,az is nagyon hiányzott már Mayának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése