vagyunk túl. Volt benne Heim Pál pszichiátria, havazás, olvadás, sok-sok tanítás és egy nagy változás. Újabb. Most már biztos, hogy költözünk Mayával. Úgy látszik az univerzum úgy gondolta, hogy februárban kicsit belehúz és mindent bepótol. Új munkahely, új lakás. Nem örülök, de ha ez most így alakult, akkor így kell lennie. Jó helye lesz Mayának, nem kell lépcsőznie, van lift, a kutyabarátai közelében fogunk lakni...Közel az egyik iskolánkhoz, az esti óráink után percek alatt otthon leszünk. Még nem költöztünk, kicsit izgulok, hogyan fogja viselni, de azt gondolom nem lesz gond. Kicsi kora óta olyan intenzíven kapja a "ma itt vagyok, holnap ott" dolgot, hogy most sem lesz gond. Itthon van nálam Budapesten, otthon a szüleimnél Székesfehérváron és a nagymamámnál vidéken. Imádja a Ferenciek terén lévő sulinkat és remekül érzi magát a Széll Kálmánon lévőben is. Mindenhol van helye...és mindenhol ott vagyok én neki. És ez a legfontosabb. Hogy együtt legyünk. Igazából minden mindegy, csak együtt legyünk.
Ma este tovább kellett maradnunk a suliban és az egyik diák felajánlotta, hogy szívesen hazaviszi Mayát magával hétvégére. Nem igazán értettem a dolgot. Kiderült, hogy azt hitte Maya a suli bentlakásos terápiás kutyája, akitől pénteken elbúcsúzunk és hétfőn reggel nyitjuk rá újra az ajtót :-)) Megköszöntem neki a kedvességét és elmagyaráztam, hogy Maya az én hozzátartozóm, velem jön haza, napi 24 órában velem van, nem "mindenkikutyája". "De jó, akkor megnyugodtam, hogy van Mayának anyukája!" volt a válasz. Van neki...és Maya nélkül már nem lenne önmaga.
A suliban várja a szünetet...:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése