Türelem

Ez volt a mai óránk témája az iskolában (szombat délelőtt is tanítok). Érdekes szinkronicitás működik mostanában.Az utóbbi időben minden olyan,mint egy kirakósjáték, ami ezer darabból áll. Eddig nehéz volt összeilleszteni a megfelelő darabokat,de most mintha minden magától megtalálná a helyét. Pár napja,amikor készültem a szombati órámra,megtalált ez a kép:

Minden elérkezik hozzád a megfelelő pillanatban.Várj türelmesen.

 

10 évig vártam Mayára, aki már akkor tanított, mielőtt igazán itt lett volna. És azóta is, folyamatosan. A legnagyobb leckét a bénulásakor adta. Rögtön,azonnal akartam,hogy járjon újra,hogy minden úgy legyen,mint régen. Nem azonnal lett és nem úgy. De megtanultam örülni az apró lépéseknek és csak a saját belső hangomra hallgatni....sok mindent köszönhetek Mayának. Nem sokára 4 éves lesz (MÁR!!!!! Repül az idő....),és annyi mindent adott már,hogy meg sem tudom köszönni neki. A héten a kórházban meglátogattunk egy éber kómás kislányt. Az apukája hívott, hogy menjünk be Mayával hozzájuk is...kiderült,hogy a kislány hónapok óta,amióta először találkozott velünk, a párnája alatt őrzi Maya képét. Két kincse van,ami mosolyt csal az arcára: a macija és Maya képe. Nem tudtam megszólalni. Hazafelé rengeteg dolog kavargott a fejemben, még most sem tisztult le minden. Sokszor,sokaknak elmondtam már,mennyire szerencsésnek érzem magamat, hogy Maya az én kutyám. Nem tökéletes és pont ezért tökéletes :-) Nekem. Megérte várni rá 10 évet. Pont akkor jött, amikor jönnie kellett. Hozzám, nekem.